Hatalmas érzelmi robbanásban volt részem néhány napja. Olyan dolgot találtam a neten, amelyről álmodni sem mertem. Korábban már írtam róla, hogy amikor ovis voltam, extrém régen volt egy kedvenc trolim, amellyel néha reggelente jártam oviba. Emlékeztek? Íme, egy kis emlékeztető, ha nem:

T6-281 (ő volt az a narancs piros troli, ami közkedvelt kedvenc volt, de oviban elég ritkán tudtam vele menni, mert inkább az 5-ös vonalon járt, nekem pedig a 7-es troli kellett mindig. Később, amikor már kibelezték szegényt, elsétáltam a troli garázshoz, bemásztam, és elmondtam neki mennyire hiányzik. J Hiába, a gyermekkorunkat meg tudják édesíteni a becses tárgyak. Ő nagy volt, és piros.

Na de akkor menjünk is bele jobban, hogy mit is kell tudni erről a járműről. (Forrás: villamosok.hu)

A Ganz gyár első prototípus IK-280-as trolibusza (IK-280.T6)

A Ganz Villamossági Művek kezdetben két prototípus szaggatós trolibuszt gyártott 1980-ban. Az első jármű tesztelésre és bemutatókra készült, budapesti próbafutásai után bemutatón járt a tavaszi BNV-n, majd az NDK-ban. Lipcsében az őszi nemzetközi vásáron volt kiállítva, majd ezután Weimarban volt forgalomban (1980 szeptembere és novembere között). Valószínűleg a következő évben járt a plovdivi kiállításon, majd Szófiában is próbafutást végzett.

Az első GVM trolibusz tűzpiros fényezésű volt. Mivel külföldi bemutatókra szánták, jobb megjelenést nyújtó bolygóajtókkal látták el, amelyeket ekkoriban még sorozatban nem alkalmaztak. A jármű szerkezetileg nem különbözött jelentősen az autóbuszoktól, csak a villamos hajtás következtében kellett a buszokhoz képest változtatásokat eszközölni. Elektromos berendezése még jelentősen eltért a ma közlekedő sorozattól, leginkább a BBC prototípusaihoz hasonlított. A jármű egyszerűsített áramköri rajza itt található meg. Lényeges eltérés volt, hogy ez a trolibusz még nem a saját motorjával valósított meg villamos fékezést, hanem egy külön örvényáramú fékberendezés működött lassító fékként. Ez a motortengelyre volt felszerelve a BBC-trolikhoz hasonlóan.

A jármű TK 101 típusú 150 kW-os motorral, valamint egy 39 kW-os benzinmotorral is fel volt szerelve, így korlátozottan önjáró volt. A troli mechanikus szedőlehúzóval is rendelkezett.

A kocsit 1982-ben végül Szegedre vitték, majd 1984. VII. 19-én állományba is vették T6-281-es pályaszámon. A trolibusz a '80-as években futott, de 1990 körül villámcsapás érte, elektromos berendezései tönkrementek. Ennek ellenére még pár évig tárolták a szegedi troli telepen, míg végül hivatalosan 1996. III. 31-én selejtezték. Szekrényét elbontották. (ennek itt fontos szerepe van.)

Néhány kép róla:

És ami a legurvább. Közel 16 év után kiderült, hogy mégsem bontották el. Olyannyira nem, hogy ma is él. Igaz nem gyenge körülmények között, de igen. 16 évig senki sem tudta (beleértve az összes netes oldalt, a szegedi közlekedésbarátokat), hogy ahelyett, hogy szétbontották volna, az egyik vezető kicsempészte azt a garázsból, és a saját nyaralója melletti erdős bokros területre rejtette el.  Nemrég arra járt egy biciklis természetjáró csoport, amikor észrevették, hogy valami nagy piros izé lóg ki a susnyásból. Odamentek, lefotózták, és közzé tették az index fórumon, hogy láthassák a közlekedésbarátok, milyen elveszett járműt találtak. Persze ők nem tudták, hogy ez nagyon megmozgatja majd az embereket. Sajnos a tulajdonos már nem él, most próbálják kideríteni, mikor kerülhetett oda, és megy a szervezkedés, hogy visszaszerezzék, ugyanis ez a troli volt a Ganz első IK-280-as elektromos trolija. Nekem hatalmas élmény volt újra látni még akkor is, ha nagyon rossz állapotban is van. Bár meglepő, hogy 16 év szabadban állás (eső, fagy, hó, szárazság) ellenére is a mai napig látszódik a forgalmi száma, illetve a híres SZKV logó matrica. Ezen kívül pedig a benne lévő figyelmeztető matricák az utazással kapcsolatban több nyelven. Íme, a képek az egyetlen épen maradt gyermekkori trolijaimból, amelyen számtalanszor ültem, mikor oviba mentem. Sőt. Egyszer lerobbant, le kellett szállni róla, és az utasoknak kellett megtolnia, amiben az apukám is segített.

Szóval ő volt/van T6-281.

Szombat este újra, egy este erejéig mindenki átélheti velem azokat az időket, amikor még létezett MJW. Sokak számára semmit sem mond ez a három betű, viszont sokaknak, akik talán nem is olvassák a blogom igen. Akik velem egyidősek, azok a 2000-es évek elején találkozhattak először a szabadság pillanataival, akkor tapasztalhatták meg velem együtt igazán, milyen az éjszaka akkor, ha az ember valamiben más. Az új lemez egy feledhetetlen éjszakát hoz most el mindenkinek, aki velem bulizott 2001 és 2002 között. Egy éjszakára most mindenki visszarepülhet a csillogás, a fények és az örök dívák világába. 2 cd, rajta feledhetetlen meleg klasszikusokkal, köztük olyan dalokkal, amelyeket biztos, hogy mindenki hallott-látott valamilyen show műsorban. Íme az új lemez dalai:

Hepinyújír!

Végre magamhoz ragadtam a billenytyűzetet. Annyi minden történt, hogy nem is tudom, hol kezdjem. Képzeljétek el, hogy nagyon rengeteg sok idő után ismét megtörtént az egyesülés’. Történ ugyanis, hogy Gabesz és én újra találkoztunk. Közel 5 év után. Az úgy volt, hogy megbeszéltük, hogy velünk tölti a szilvesztert. Frenetikus élmény volt ez nekem, újra beszélni vele, látni, megölelni, nevetni. Megismerte Medvét is, aminek külön örülök. Szóval nagyon jó élmény volt.

A szilveszter estén hatan voltunk. Én és a Medvém, Gabesz, Bahnos Csabi, és Medvém cimborája a Miki és az ő „párja”. Kártyáztunk estig, utána pedig elindultunk a Blahára, ahol már a Pa-Dö-Dő újévi koncertjére készült minden. Amikor éjfélt ütött az óra, pezsgőztünk, Medvém fogta a kezem a Himnusz alatt, utána pedig jól megölelgettük egymást mindannyian. Persze Gabesz kétszer akkora ölelést kapott, mint a Mikiék. Maga a koncert annyira nem volt jó, és ha én ezt mondom, képzelem, hogy a többiek mennyire unhatták. Mikiék hamar le is léptek, mi négyen meg végignéztük az eseményt. Amikor vége lett, elköszöntünk Csabitól, majd elkísértük haza Gabeszt, ahogy azt előre megterveztük. Persze Gabesz ezt a kikötést gondosan beleépítette a szilveszteri buliról szóló szerződésünk záradékába, hogy nem közlekedik egyedül éjszakai járattal, így mi szívesen elkísértük, nehogy végül elrabolják.

Gyorsan elteltek az ünnepek, és kezdetét vették újra a szürke hétköznapok. Aztán jött a felkérés, hogy szombaton lesz egy babazsúr Gabeszéknál, meg vagyok hívva, szóval ott a helyem. Sajnáltam nagyon, hogy Medve épp nem lesz itt velem, de úgy voltam vele, hogy egyedül is hatalmas nagy buli lesz ez. Ráadásul megismerhetem ugye Gabesz Zoziját is, akire már nagyon kíváncsi voltam. Már csak azért is, mert sok évvel ezelőtt lett egy amolyan rögeszmém, hogy csak akkor leszek nyugodt, ha Gabesz mellett olyan ember lesz, aki megérdemli őt. Ugyan lassan 5 éve együtt vannak, de hát ugye az én személyes kásztingom kimaradt, így nagy kritikusan’ vártam az első találkozót.

Csütörtök este azonban jött a meglepetés, miszerint Medvém szeretne meglepni a névnapomra, ezért feljön a hétvégére újra, és így együtt tudunk majd elmenni a Gabesz&Zozi lakba. Kurvára megcsúsztunk az időben egy hülye Tesco-s malőr miatt, de végül sikeresen megérkeztünk szombat este 6 óra körül.

Az első találkozás a Zozival nagyon kellemes volt. Mosolygósan nyújtott kezet, amire először felfigyeltem, az a hangja. Annyira barátságos hangja van. Tudjátok tipikusan olyan, akit kirakunk a kör közepére, hogy beszéljen, mert élvezet hallgatni. Rögvest cigiztünk is egyet közösen. Imádtam a közös lakukat. Bár sokan voltunk, de nagyon jó kis buli volt. Kártyáztunk, Gabeszékkal folyamatosan kezet mostunk kódolva, és rengeteg lányokos szöveget emlegettünk mindig.

Épp azon gondolkoztam hazafelé jövet, hogy Gabesz és én ilyen szerepben tulajdonképp másodjára találkoztunk, hiszen mi a szakítás után a neten éltük a kapcsolatunkat. Ez viszont élőben egyáltalán nem volt nekem érezhető. Sőt. Mevde meg is jegyezte, hogy annyira egy húron pendülünk helyzetekben, mint ha 15 éve ismernénk egymás szokásait. Persze ez nyilván nem így van, de jól esett ez a megállapítás. Természetesen megnyugodtam, hogy megfelelő pár áll mellette, nagyon aranyosak együtt. Zozijából még keveset ismertem meg, de majd ezek után sok közös találkozó lesz remélhetőleg, így erre is sor fog kerülni. Állati finom husit gyártott, na meg a süteménye. Hűűű. Összegezve nagyon jól sikerült. Ott volt Nyulas is, vele sem találkoztam lassan 23 éve. Semmit sem változott. Bár nekem most sokkal nagyobbnak tűntek a mellei, mint akkor. Kérdeztem is, hogy Nyulasnak ennyire megnőttek a mellei? :) Gabesz szerint mindig ekkorák voltak. Hát ennyit az én nagy mellimádatomról.

Új év. 2012. A korábbiakkal ellentétben idén nem volt újévi fogadalmam. El is felejtettem, mert annyira sok volt az inger, hogy eszembe sem jutott. Talán annyi, hogy megbeszéltük, hogy Gabesz és én jól írunk egy levelet Hállivúdba, na meg a HBO-nak, hogy készítsen velünk egy sorozatot, amelynek az lesz a címe, hogy élet a lányok után. Nem tudom mekkora sikere lesz, de hamarosan elkezdjük az óriásplakátok készítését, amelyen nagyon jól fogunk mutatni. Az óriás és a törpe. Mókás lesz…

És ami még kimaradt:

Új Pa-Dö-Dő lemez.

Címe: padödő hozott anyagból 2012

Mint mindig, most is nagy várakozással töltött el, hogy a kezembe foghatom az új lemezt. Így is lett. Az Era, az egyik táncos lány adta át szilveszter este az új lemezt a koncert előtt. Boltban még nem is kapható, nagyon friss példány ám.

Amennyire vártam azonban, akkora nagy csalódás lett az egész. Borzalmas zenei alapokkal, nagyon gyér hangszereléssel, gyenge vokálokkal készült a lemez. Szinte minden hangszer hangja szinti hangon szól, még a dobok is. Biztos mindenki emlékszik még a nagyon komolyan meghangszerelt padödő dalokra, amelyeket a mai napig zengve énekel mindenki, aki szereti őket. Ezekből a dalokból, amelyek a cédén szerepelnek, nem lesz bomba sláger. Bizonyára nem is azért készült ez a lemez. Egyszer a Györgyi nyilatkozta, hogy ma már sajnos annyira nem menő a padödő. Sajnos azt kell, hogy mondjam, ilyen anyaggal nem is lesz az. Ahogy az évek telnek, egyre rosszabbak a lemezek. Olyanok a dalok hangzásai, mint ha egy midi fájlra lennének ráénekelve a szövegek. Mari kibaszottul intenzív, fantasztikus hangja elveszik a gagyi alapokon. Györgyi éneke sajnos már nagyon megkopott. Évek óta azt mondom már, hogy kellene egy Beszt of Pa-dö-dő lemez, az hatalmas siker lenne. Biztos vagyok benne, hogy vennék is sokan. Ezzel a lemezzel viszont igen csalódott lesz minden pdd rajongó, aki egykor hatalmas fan volt. Viszont még mindig nagyon szép emlék mindenkinek, így nekem is. Sajnos ez a tényen semmit sem változtat. Ez a lemez nagyon rossz.

Ha már új lemez. Képzeljétek el, hamarosan jön a blogra egy új lemez! Péntek este újra, egy este erejéig mindenki átélheti velem azokat az időket, amikor még létezett MJW. Sokak számára semmit sem mond ez a három betű, viszont sokaknak, akik talán nem is olvassák a blogom igen. Akik velem egyidősek, azok a 2000-es évek elején találkozhattak először a szabadság pillanataival, akkor tapasztalhatták meg velem együtt igazán, milyen az éjszaka akkor, ha az ember valamiben más. Az új lemez egy feledhetetlen éjszakát hoz most el mindenkinek, aki velem bulizott 2001 és 2002 között. Egy éjszakára most mindenki visszarepülhet a csillogás, a fények és az örök dívák világába. 2 cd, rajta feledhetetlen meleg klasszikusokkal, köztük olyan dalokkal, amelyeket biztos, hogy mindenki hallott-látott valamilyen show műsorban. Lehet izgulni, nagyon jó lesz.

Az év utolsó hetei nagyon kemények voltak. Elrontott szabi miatt plusz órákat kellett ledolgozni, és hétfőtől vasárnapig a 7 napból 6-ot toltunk. A végére már tényleg elfáradtunk. Az vígasztalt, hogy hamarosan jön az a hétvége, amikor én meg a Medvém ellátogatunk a bécsi karácsonyi vásárra. December 18-án került sor az utazásra, amit mindketten már nagyon vártunk. Korán reggel indultunk útnak, és nagyon jól éreztük magunkat. Sajnos Joan Rivers nem jött velünk szemben az utcán, pedig nagyon nagyon figyeltem. Nagyon sokat sétáltunk, megnéztük a kastélyt is, remek kirándulás volt.

 Eredeti tervben szerepeltek Gabeszék is, jól el is hívtuk őket, de programjuk volt, így nem tudtak eljönni sajnos. Késő este értünk haza, és mindketten nagyon elfáradtunk. Aztán elindult az utolsó hét, amely már tényleg mindenkinek egytől egyig a határok utolsó feszegetése volt. Láttam minden munkatársamon, hogy ki vannak már teljesen merülve. Péntekre még össze-össze raktuk magunkat, hogy az utolsó napon meglepjük egymást egy hatalmas kalanddal. Van egy főnökünk, akit tényleg nagyon szeretünk. Ő a közvetlen felettesünk. Készültünk neki egy meglepetéssel karácsonyra. Lett neki dedikált ajándék bögre, illetve lefoglaltattuk az egyik nagy tárgyalót, ahová megterítettünk, és hosszas szövegátírás, próbálás, szöveggyakorlás után elénekeltük a Fluor Mizu című dalát, amelyhez komplett kelléktár, illetve koreográfia készült. Őrületes sikere volt. Aztán amikor az ünneplésnek vége lett, elindultam haza Szegedre karácsonyozni.

Az ünnepeket már nagyon vártam. Szívem szerint Norbival kettesben töltöttem volna a szentestét, de ő is a szüleihez utazott Pécsre. Itthon most jól érzem magam. Sokat pihenek nagyon, ami rám is fér már. Hamarosan azonban majd indulok vissza pestre, hiszen jön a szilveszter este, és a szokásos pa-dö-dő koncert. Idén viszont változik annyiban ugye a történet, hogy már nem Zolival, hanem Norbival megyek. Nagyon készülünk rá, hiszen Medve még Pa-Dö-Dő szűz. Szóltam Gabesz barátomnak is, hogy nagyon örülnék neki, ha eljönne velünk, szerintem gondolkodik is rajta. Remélem, hogy eljön majd. Bandita barátomnak is szóltam, hogy jöjjön el ő is, elviekben ki is mondta az igent, de táncikálni is szeretne azt mondta. Bárhogy is lesz, tuti nagyon jól fog elsülni.

Szomorúan olvastam, hogy pont karácsony legszebb napján vetett véget életének Mary Zsuzsi. Alapvetően nem kedveltem, csak ezt mindig olyan szomorúan élem meg, ha valaki választja inkább az ismeretlent ahelyett, hogy megélné a valóságot. Nyugodjék békében.

Kicsit furcsa volt nekiindulni ennek a karácsonynak, hiszen az elmúlt 3 évben más összetétellel zajlott ugye. Zolit nagyon sajnálom. Nem is ez a jó szó. Nagyon magányos. Folyamatosan olyan emberekkel ismerkedik, akik vagy kihasználják, vagy csak szexre kell nekik. Nagyon rosszul viseli ezt, és mindig ott van a fejemben, hogy vajon mennyi rosszat bír még el a lelke. Alapvetően ugye jó a viszonyunk, néha azonban keményen bánok vele, pont azért, hogy próbáljam ösztönözni, hogy éljen is, ne csak létezzen. Talán a jövő év tartogat majd kellemes pillanatokat is, és sikerül tanulnia ebből a sok rossz élményből, amelyeket ugyan részben magának köszönhet, részben viszont nem érdemelne.

Végre lett új fejhallgatóm. Nagyon jól jártam, mert vissza kellett vinni egy karácsonyi ajándékot a szegedi Media Markt-ba, és az ostoba vevőszolgálatos picsa a több termék közül a magasabb árú (közel négyszer annyiba kerülő) terméket vásároltatta le velem, így potom 2500 Ft-ért vettem egy szuper teljesítményű Phillips fejhallgatót. Szeretem.

Még mindig iszonyatosan nagyon fáj a torkom. Épp az imént tolattam rá langyos sós vizet, amitől azt gondoltam, frankón kirohad a torkom. Ideje lenne, hogy végre elmúljon már, mert lassan egy levélnyi coldrex tablettát fogyasztottam már el. Holnap indulok vissza a fővárosba. Már nagyon várom, remélem Gabeszommal is tudok végre ütközni. Épp ma volt szó róla, hogyha jön ő is szilveszterezni velünk, akkor lehetne nagy kártyacsata este. :) Tökre tetszene Medvének is.

Durva, hogy pár nap, és vége a 2011-es évnek. Idén elég sok dolog történt, így már biztos, hogy régi hagyományomhoz híven idén is készül Beszt of rész. (2 éve már nem volt azt hiszem) Aztán pedig jön az új év, az új blog, az új lemez és sok új rész.

De addig is: Te vagy a legjobb dolog a héten!

Ma, amikor a munkahelyemre tartottam és leszálltam a 120-as buszról, atomjaimra voltam esve. Annyira nem volt kedvem semmihez, haza akartam menni aludni az ágyikómba. Hallgattam a telefonon lévő dalokat a fülessel, majd elkezdődött a Believe Chertől. Mire leértem a lépcsőn az aluljáróba a metróhoz, szabályosan mosolyogtam és szívem szerint táncra perdültem volna. Mindig ez van, ha a Believe megszólal bárhol. Egyből mosolyogok, virulok és élek.

Ma alapvetően kellemes napom volt. Sokat mosolyogtam, élveztem a munkatársaim társaságát is. Meló után jól be is ültünk Francival és Vitával a Burger Kingbe vacsizni. Fura, mert bármikor börgerbe megyek, mindig eszembe jut Gabesz, hogy réges régen jó párszor ettünk együtt a börgerben. Ez úgy megmaradt bennem, hogy börger, az Gabesz.

Persze Zolival is sokat jártunk Börgerbe, de valahogy ez az emlék megkopott, vagy átalakult, vagy nem tudom. Bár sokáig nem mentem az Oktogonos börgerbe a szakítás után, hiszen oda jártunk rendszeresen. Egyszer viszont most pár hete bementem. Odanéztem ahol ültünk, és egy pillanatra láttam magunkat ott ülni és enni. Fura volt. A következő pillanatban már csak az üres székek és asztal látványa volt. Pont mint egy filmben a visszaemlékezéseknél. Nem tudtam eldönteni, hogy ez az érzés jó, vagy rossz, vagy semleges. Olyan egyedi volt. Vannak bizonyos helyek a városban, ahol ha végigmegyek, egyből eszembe jutunk akkor. Persze a sors átírja az emlékeket. Voltak bizonyos megszokott útvonalak, boltok, kajáldák, ahol sokszor megfordultunk. Ezeken a helyeken viszont voltam azóta a Medvémmel. Többek között az oktogonos börgerben, a dvd boltocskámban, azokon az útvonalakon sétáltunk már, ahol régen Zoli és én. Így ma, amikor azon a környéken sétáltam, sok idő után nem Zolit és magam láttam emlékekben megjelenni, hanem a Medvét és magam. Ez viszont olyan jó érzéssel töltött el. Az emberi szív olyan, mint egy nagy memóriakártya. Gyűjti az adatokat élmények és érzések formájában. Aztán bizonyos időközönként az adatok megújulnak, és átveszik a helyét a réginek. Valahogy így tudnám leírni azt, ami most a lelkemben történik.

Hamarosan itt a karácsony. Annyira nem várom. Medvém Pécsen lesz a szüleinél, én is Szegeden az én szüleimnél. Valahogy nincs most kedvem hozzá. Szívem szerint egy nagy bögre forró teával, vaníliás karikával a meleg takaró alatt lennék Medvével, és néznénk a Reszkessetek betörőket. Fura ez az egész. A szakítás utáni napon este ismerkedtünk meg. 1 napra rá. És valami olyan indult el, ami vitt bennünket előre. Készen sem álltam még egy új kapcsolatra, mégis vitt bennünket valami erő előre. Szépen lassan, de eljutottunk oda, hogy benne van a testemben, a lelkemben, a fejemben, és a gondolataimban minden nap. Amikor először ölelt magához, bújhattam hozzá, az mindent megváltoztatott. A rabja lettem az érzésnek. És mint egy drogos, mindig egyre többet és többet akarok. Talán valami hasonló a szerelem. Nem tudom, de nagyon jó érzés.

Jól érzem most magam. Örülök Gabesznak is nagyon. Kevés olyan ember van, aki annyira értené a Gilmore kódnyelvet, amit ő és én. Már nagyon várom, hogy legyen egy Best Of Gilmore girls hétvége együtt. Szerintem frenetikus élmény lesz vele nézni a lányokat. Mindketten már betéve tudjuk a szövegeket és ismerjük a jeleneteket. Vele például gond nélkül költöznék Stars Hollow-ba. Jó szomszédok lennénk. Minden reggel mennénk Luke-hoz kávéért. Persze Gabesz állandóan könyörögne a még több kávéért. És Luke biztos mindig baszogatna bennünket, hogy nem telefonálhatunk a kávézóban. Azt hiszem Gabesz Babette-tel lenne nagyon jóban, én meg Patty-vel. Persze Kirk-öt minden nap keményen kinevetnénk, és ugratnánk. Ő pedig halálosan félne tőlünk. Sookie minden nap nagyon finomat főzne nekünk, én Jacksont annyira nem kedvelném, mert szerintem homofób. Néha bemennénk a Weston’s-ba sütizni. És amikor Christopher a városba érkezne, mi nyálcsorgatva néznénk, ahogy leszáll a motorról. Persze én Logan-nel néha összeszűrném a levet, de szerintem titokban Gabesz is kufircolna Luke-kal. Mi minden nap jól kibeszélnénk Taylor blődségeit, és boldogan élnénk. Aztán közel fél év elteltével Luke megkérné Gabesz kezét, amit csípőből visszadobna szerintem. Én és Logan viszont boldogan élnénk. Persze csak rövid ideig, mert megjelenne Medve, és azonnal beleszeretnék. Természetesen minden péntek este Emily és Richard házában vacsoráznánk. Valahogy így lenne ez szerintem. De szép is lenne.

Ennyi volt a mese mára. Hihi.

Annyi minden történt mostanában, hogy nem is tudom, hol kezdjem.

Hosszú idő után újra voltam otthon egy hétvégére. Vártam már, mert érdekelt mennyi minden változott otthon. Hát sok. Mindenhol villamos meg trolifelújítás, az egész város fel van túrva. Jó volt újra látni a szülőket, Lilit, Mamiékat, Tatiékat. Jól éreztem magam, de vasárnap már vártam, hogy indulhassak vissza. Legközelebb karácsonykor fogok menni, ha minden úgy alakul.

Medvém sokszor van itt velem mostanában. Nagyon szeretek vele lenni. Szeretek vele elaludni, reggel felkelni. Sokszor nagyon hiányzik, ha nincs itt. Azt hiszem beleszerettem. Lassan 3 hónapja már, hogy együtt vagyunk. Megyünk decemberben a bécsi karácsonyi vásárra, pont most szervezzük. Medve barátai is velünk tartanak, ha minden igaz. Ők is egy pár. Én csak az egyik félt ismerem, ő viszont nagyon aranyos srác. Medve vetette fel, hogy mi lenne, ha Gabeszékat is elhívnánk. Én is gondolkoztam sokat, hogy szólok én is Gabesznak, hogy ha van kedvük jöjjenek el velünk, de így meg aztán azonnal írtam is neki erről.

Gabesszal tök fura. Olyan jó furi. Ugye jó ideje már újra beszélgetünk, az utóbbi időben napi szinten és sokat. Nagyon élvezem. Kicsit olyan az érzésem, hogy sokkal tartalmasabbak most a beszélgetéseink, mint a szünet előtt. Olyan érzésem van, mint ha mind a ketten öregebbek lennénk, sokkal kritikusabbak, és felnőttebbek. Alapvetően nagyon szerettem mindig is mint embert, mert kevés ember érti úgy a nyelvem, mint Ő. De korábban olyan kis fiatalka meleg fiúkák csacsogása volt, most meg sokkal másabb. Sokkal felszabadultabban merek neki mélyebb dolgokat, véleményeket mondani, mert azt gondolom elértünk és megértünk erre a szintre. Talán még jót is tett, hogy nem beszélgettünk közel másfél évig. Persze vicces, mert érdekelt mi van vele, olvastam is a blogját mindig, és mint kiderült ő is olvasott. De hát a hiúság. Úgy volt, hogy tegnap együtt töltjük a napot, de annyira nem vagyok még jól, hogy kénytelen voltam lemondani. Pedig nagyon vártam. De ez be lesz pótolva sokszorosan, az biztos. Szóval úgy tűnik Gabesz ismét állandó szereplője lett az Atis világának. És ez nagyon jó dolog.

Képzeljétek, ismét voltam az X-Faktorban. Volt szerencsém végigszenvedni Ágnes Vanilla szuperszar produkcióját. Azt a nőt én úgy megtépném. De úgy. Addig ütném, míg mozog. Utálom. Az elmaradhatatlan képek:

Holnap jelenik meg Michael Jackson új lemeze, amit természetesen már le is szedtem. Tetszik. Kifejezetten élveztem, miközben hallgattam. A legnagyobb slágerek újragondolva. Nem remixek. Olyan, mint ha az otthonodban egy Michael Jackson koncerted lenne. Élvezhető és kellemes. Persze van pár dal, amit nagyon hiányolok róla, de ne legyünk telhetetlenek.

Most így ennyit akartam írni. Most minden jó.