Alapvetően kevés olyan meleg párt lehet látni az utcán, akikre szívesen néz az ember. Sőt, ha jobban belegondolok, eddig nem igazán láttam olyan párt, akiknél melegség öntötte el a lelkem, ahogy láttam mennyire szeretik egymást. Most történt egy kivétel.

Két héttel ezelőtt, amikor Medve itt volt nálam a hétvégén, és már épp vasárnap kísértem a délibe az állomásra, észrevettünk egy meleg párt. Álltak a metró közepén a szerelvényben az ajtó előtt. Az egyik srác szerintem 32-35 közötti magyar srác, a párja pedig 30-32 körüli néger srác volt. Eleinte csak az tűnt fel, hogy nagyon közel állnak egymáshoz, és úgy beszélgetnek. Aztán persze láttam a szemüket, ahogy csodálják egymást. Olyan mély szeretettel és boldogsággal néztek egymás szemébe, hogy komolyan mondom, megirigyeltem őket. Teljesen kizárták a körülményeket, és csak ők voltak ott. Néztek egymás szemeibe, egymás ajkait lesték pillantásokkal, mintha tényleg csak arra várnának, hogy az idő megálljon, és végre megcsókolhassák egymást.

Csodálatos volt ezt látni. Mind a ketten rendkívül tisztességes állampolgárok voltak, egyenként meg sem mondtam volna, hogy melegek. Sajnos csak a Deákig tudtam figyelni őket, de azóta is a hatásuk alatt állok.

Tegnap előtt viszont, amikor jöttem hazafelé, szintén metróval, ismét ott álltak. Minden ugyanolyan volt. Bűvölték egymást. Szerették egymást. Sziporkázott a szemük. Néztem most a körülöttünk lévő embereket is, hogy ki hogyan viszonyul ehhez az intenzív érzéshalmazhoz. Megdöbbenésemre a velem szemben ülő szarrá tetovált pali is picit elmosolyodott rajtuk, és lenézett maga elé. Elgondolkozott azon szerintem, hogy neki volt-e valaha ilyen élményben része.

Próbáltam megfejteni, ki kit képvisel a kapcsolatukban, de olyan egyenrangúnak hatottak mind a ketten, hogy feladtam ezt a gondolatmenetet. Egyébként pedig egyetlen idős néni volt, aki fura szemmel figyelte őket, de lehet csak a néger srác bőrszíne miatt volt ez.

Ezek után mindig figyelni fogom őket, mert hiába érzem most jól a bőrömben, helyre is tett egyúttal, hogy van még sokkal jobb állapot, és nem biztos, hogy beszabad érni annyival, amennyit a jelen ad.

Próbáltam nevet is kitalálni a két sráchoz, de azt hiszem, maradnak Ők.