Ma, amikor a munkahelyemre tartottam és leszálltam a 120-as buszról, atomjaimra voltam esve. Annyira nem volt kedvem semmihez, haza akartam menni aludni az ágyikómba. Hallgattam a telefonon lévő dalokat a fülessel, majd elkezdődött a Believe Chertől. Mire leértem a lépcsőn az aluljáróba a metróhoz, szabályosan mosolyogtam és szívem szerint táncra perdültem volna. Mindig ez van, ha a Believe megszólal bárhol. Egyből mosolyogok, virulok és élek.

Ma alapvetően kellemes napom volt. Sokat mosolyogtam, élveztem a munkatársaim társaságát is. Meló után jól be is ültünk Francival és Vitával a Burger Kingbe vacsizni. Fura, mert bármikor börgerbe megyek, mindig eszembe jut Gabesz, hogy réges régen jó párszor ettünk együtt a börgerben. Ez úgy megmaradt bennem, hogy börger, az Gabesz.

Persze Zolival is sokat jártunk Börgerbe, de valahogy ez az emlék megkopott, vagy átalakult, vagy nem tudom. Bár sokáig nem mentem az Oktogonos börgerbe a szakítás után, hiszen oda jártunk rendszeresen. Egyszer viszont most pár hete bementem. Odanéztem ahol ültünk, és egy pillanatra láttam magunkat ott ülni és enni. Fura volt. A következő pillanatban már csak az üres székek és asztal látványa volt. Pont mint egy filmben a visszaemlékezéseknél. Nem tudtam eldönteni, hogy ez az érzés jó, vagy rossz, vagy semleges. Olyan egyedi volt. Vannak bizonyos helyek a városban, ahol ha végigmegyek, egyből eszembe jutunk akkor. Persze a sors átírja az emlékeket. Voltak bizonyos megszokott útvonalak, boltok, kajáldák, ahol sokszor megfordultunk. Ezeken a helyeken viszont voltam azóta a Medvémmel. Többek között az oktogonos börgerben, a dvd boltocskámban, azokon az útvonalakon sétáltunk már, ahol régen Zoli és én. Így ma, amikor azon a környéken sétáltam, sok idő után nem Zolit és magam láttam emlékekben megjelenni, hanem a Medvét és magam. Ez viszont olyan jó érzéssel töltött el. Az emberi szív olyan, mint egy nagy memóriakártya. Gyűjti az adatokat élmények és érzések formájában. Aztán bizonyos időközönként az adatok megújulnak, és átveszik a helyét a réginek. Valahogy így tudnám leírni azt, ami most a lelkemben történik.

Hamarosan itt a karácsony. Annyira nem várom. Medvém Pécsen lesz a szüleinél, én is Szegeden az én szüleimnél. Valahogy nincs most kedvem hozzá. Szívem szerint egy nagy bögre forró teával, vaníliás karikával a meleg takaró alatt lennék Medvével, és néznénk a Reszkessetek betörőket. Fura ez az egész. A szakítás utáni napon este ismerkedtünk meg. 1 napra rá. És valami olyan indult el, ami vitt bennünket előre. Készen sem álltam még egy új kapcsolatra, mégis vitt bennünket valami erő előre. Szépen lassan, de eljutottunk oda, hogy benne van a testemben, a lelkemben, a fejemben, és a gondolataimban minden nap. Amikor először ölelt magához, bújhattam hozzá, az mindent megváltoztatott. A rabja lettem az érzésnek. És mint egy drogos, mindig egyre többet és többet akarok. Talán valami hasonló a szerelem. Nem tudom, de nagyon jó érzés.

Jól érzem most magam. Örülök Gabesznak is nagyon. Kevés olyan ember van, aki annyira értené a Gilmore kódnyelvet, amit ő és én. Már nagyon várom, hogy legyen egy Best Of Gilmore girls hétvége együtt. Szerintem frenetikus élmény lesz vele nézni a lányokat. Mindketten már betéve tudjuk a szövegeket és ismerjük a jeleneteket. Vele például gond nélkül költöznék Stars Hollow-ba. Jó szomszédok lennénk. Minden reggel mennénk Luke-hoz kávéért. Persze Gabesz állandóan könyörögne a még több kávéért. És Luke biztos mindig baszogatna bennünket, hogy nem telefonálhatunk a kávézóban. Azt hiszem Gabesz Babette-tel lenne nagyon jóban, én meg Patty-vel. Persze Kirk-öt minden nap keményen kinevetnénk, és ugratnánk. Ő pedig halálosan félne tőlünk. Sookie minden nap nagyon finomat főzne nekünk, én Jacksont annyira nem kedvelném, mert szerintem homofób. Néha bemennénk a Weston’s-ba sütizni. És amikor Christopher a városba érkezne, mi nyálcsorgatva néznénk, ahogy leszáll a motorról. Persze én Logan-nel néha összeszűrném a levet, de szerintem titokban Gabesz is kufircolna Luke-kal. Mi minden nap jól kibeszélnénk Taylor blődségeit, és boldogan élnénk. Aztán közel fél év elteltével Luke megkérné Gabesz kezét, amit csípőből visszadobna szerintem. Én és Logan viszont boldogan élnénk. Persze csak rövid ideig, mert megjelenne Medve, és azonnal beleszeretnék. Természetesen minden péntek este Emily és Richard házában vacsoráznánk. Valahogy így lenne ez szerintem. De szép is lenne.

Ennyi volt a mese mára. Hihi.