atis - már megint...?

570.rész | A múltam egy élő darabja

2012-01-17T20:16:00.001+01:00

Hatalmas érzelmi robbanásban volt részem néhány napja. Olyan dolgot találtam a neten, amelyről álmodni sem mertem. Korábban már írtam róla, hogy amikor ovis voltam, extrém régen volt egy kedvenc trolim, amellyel néha reggelente jártam oviba. Emlékeztek? Íme, egy kis emlékeztető, ha nem:

T6-281 (ő volt az a narancs piros troli, ami közkedvelt kedvenc volt, de oviban elég ritkán tudtam vele menni, mert inkább az 5-ös vonalon járt, nekem pedig a 7-es troli kellett mindig. Később, amikor már kibelezték szegényt, elsétáltam a troli garázshoz, bemásztam, és elmondtam neki mennyire hiányzik. J Hiába, a gyermekkorunkat meg tudják édesíteni a becses tárgyak. Ő nagy volt, és piros.

Na de akkor menjünk is bele jobban, hogy mit is kell tudni erről a járműről. (Forrás: villamosok.hu)

A Ganz gyár első prototípus IK-280-as trolibusza (IK-280.T6)

A Ganz Villamossági Művek kezdetben két prototípus szaggatós trolibuszt gyártott 1980-ban. Az első jármű tesztelésre és bemutatókra készült, budapesti próbafutásai után bemutatón járt a tavaszi BNV-n, majd az NDK-ban. Lipcsében az őszi nemzetközi vásáron volt kiállítva, majd ezután Weimarban volt forgalomban (1980 szeptembere és novembere között). Valószínűleg a következő évben járt a plovdivi kiállításon, majd Szófiában is próbafutást végzett.

Az első GVM trolibusz tűzpiros fényezésű volt. Mivel külföldi bemutatókra szánták, jobb megjelenést nyújtó bolygóajtókkal látták el, amelyeket ekkoriban még sorozatban nem alkalmaztak. A jármű szerkezetileg nem különbözött jelentősen az autóbuszoktól, csak a villamos hajtás következtében kellett a buszokhoz képest változtatásokat eszközölni. Elektromos berendezése még jelentősen eltért a ma közlekedő sorozattól, leginkább a BBC prototípusaihoz hasonlított. A jármű egyszerűsített áramköri rajza itt található meg. Lényeges eltérés volt, hogy ez a trolibusz még nem a saját motorjával valósított meg villamos fékezést, hanem egy külön örvényáramú fékberendezés működött lassító fékként. Ez a motortengelyre volt felszerelve a BBC-trolikhoz hasonlóan.

A jármű TK 101 típusú 150 kW-os motorral, valamint egy 39 kW-os benzinmotorral is fel volt szerelve, így korlátozottan önjáró volt. A troli mechanikus szedőlehúzóval is rendelkezett.

A kocsit 1982-ben végül Szegedre vitték, majd 1984. VII. 19-én állományba is vették T6-281-es pályaszámon. A trolibusz a '80-as években futott, de 1990 körül villámcsapás érte, elektromos berendezései tönkrementek. Ennek ellenére még pár évig tárolták a szegedi troli telepen, míg végül hivatalosan 1996. III. 31-én selejtezték. Szekrényét elbontották. (ennek itt fontos szerepe van.)

Néhány kép róla:

És ami a legurvább. Közel 16 év után kiderült, hogy mégsem bontották el. Olyannyira nem, hogy ma is él. Igaz nem gyenge körülmények között, de igen. 16 évig senki sem tudta (beleértve az összes netes oldalt, a szegedi közlekedésbarátokat), hogy ahelyett, hogy szétbontották volna, az egyik vezető kicsempészte azt a garázsból, és a saját nyaralója melletti erdős bokros területre rejtette el. Nemrég arra járt egy biciklis természetjáró csoport, amikor észrevették, hogy valami nagy piros izé lóg ki a susnyásból. Odamentek, lefotózták, és közzé tették az index fórumon, hogy láthassák a közlekedésbarátok, milyen elveszett járműt találtak. Persze ők nem tudták, hogy ez nagyon megmozgatja majd az embereket. Sajnos a tulajdonos már nem él, most próbálják kideríteni, mikor kerülhetett oda, és megy a szervezkedés, hogy visszaszerezzék, ugyanis ez a troli volt a Ganz első IK-280-as elektromos trolija. Nekem hatalmas élmény volt újra látni még akkor is, ha nagyon rossz állapotban is van. Bár meglepő, hogy 16 év szabadban állás (eső, fagy, hó, szárazság) ellenére is a mai napig látszódik a forgalmi száma, illetve a híres SZKV logó matrica. Ezen kívül pedig a benne lévő figyelmeztető matricák az utazással kapcsolatban több nyelven. Íme, a képek az egyetlen épen maradt gyermekkori trolijaimból, amelyen számtalanszor ültem, mikor oviba mentem. Sőt. Egyszer lerobbant, le kellett szállni róla, és az utasoknak kellett megtolnia, amiben az apukám is segített.

Szóval ő volt/van T6-281.

On A Night Like This (Special Edition)

2012-01-14T19:38:00.006+01:00

Szombat este újra, egy este erejéig mindenki átélheti velem azokat az időket, amikor még létezett MJW. Sokak számára semmit sem mond ez a három betű, viszont sokaknak, akik talán nem is olvassák a blogom igen. Akik velem egyidősek, azok a 2000-es évek elején találkozhattak először a szabadság pillanataival, akkor tapasztalhatták meg velem együtt igazán, milyen az éjszaka akkor, ha az ember valamiben más. Az új lemez egy feledhetetlen éjszakát hoz most el mindenkinek, aki velem bulizott 2001 és 2002 között. Egy éjszakára most mindenki visszarepülhet a csillogás, a fények és az örök dívák világába. 2 cd, rajta feledhetetlen meleg klasszikusokkal, köztük olyan dalokkal, amelyeket biztos, hogy mindenki hallott-látott valamilyen show műsorban. Íme az új lemez dalai:

On A Night Like This (Special Edition)

CD1

1. Sister Queen – Let Me Be Your Drag Queen (Radio Edit) †

2. RuPaul & Elton John – Don’t Go Breaking My Heart

3. Dana International – Diva (Hebrew Version)

4. Dr. Alban – Sing Halleluyah (Short Version)

5. Kym Mazelle – Young Hearts Run Free

6. George Michael - Outside

7. Cher – Strong Enough (Male Version)**

8. Anastacia – One Day In Your Life (Album Version)

9. Madonna – Music (Album Version)

10. Christina Aguilera – Lady Marmalade (Album Version)

11. Dana International – Free (Dror Yikra Version)* †

12. Nicole Kidman – Diamonds Are The Girls Best Friend*

13. Sophie Ellis Bextor – Get Over You (Single Mix)*

14. Billy More – Up And Down (Radio Edit)*

15. Nina – Untill All Your Dreams Come True (J.D. Wood Dance Mix)*

16. RuPaul & Martha Wash – It’s Raining Man*

17. Geri Halliwell – Look At Me*

18. Army Of Lovers – Sexual Revolution (Latin Radio Edit)*

CD 2

1. Stars On 54 – If You Could Read My Mind*

2. Dana International – Yesh Bo Esh* †

3. Alicia Bridges – I Love The Nightlife (Real Rapino 7” Mix)*

4. Kym Mazelle & Jocelyn Brown – No More Tears (Short Radio Edit)*

5. Ricky Martin – She Bangs

6. Alizée – Moi Lolita

7. Britney Spears - Overprotected

8. Mary J. Blige – Family Affair

9. P!nk – Get This Party Started

10. Kylie Minogue – Your Disco Needs You (Casino Radio Mix)

11. Geri Halliwell – Calling (Metro 7” Mix) †

12. Lady Violet – Inside To outside †

13. Kate Ryan – Libertine

14. Despina Vandi – Gia

15. Scooter – Nessaja

16. ATB – Hold You

17. IIO- At The End (Johnny Vicious Remix)

* A ’Divas Night’ Live show dalai

† Speciális verziók, amelyek igen nehezen megszerezhetőek

569.rész | Egy kicsit bulizgatunk, avagy szervusz Lorelai, itt az anyád!

2012-01-09T11:03:00.000+01:00

Hepinyújír!

Végre magamhoz ragadtam a billenytyűzetet. Annyi minden történt, hogy nem is tudom, hol kezdjem. Képzeljétek el, hogy nagyon rengeteg sok idő után ismét megtörtént az egyesülés’. Történ ugyanis, hogy Gabesz és én újra találkoztunk. Közel 5 év után. Az úgy volt, hogy megbeszéltük, hogy velünk tölti a szilvesztert. Frenetikus élmény volt ez nekem, újra beszélni vele, látni, megölelni, nevetni. Megismerte Medvét is, aminek külön örülök. Szóval nagyon jó élmény volt.

A szilveszter estén hatan voltunk. Én és a Medvém, Gabesz, Bahnos Csabi, és Medvém cimborája a Miki és az ő „párja”. Kártyáztunk estig, utána pedig elindultunk a Blahára, ahol már a Pa-Dö-Dő újévi koncertjére készült minden. Amikor éjfélt ütött az óra, pezsgőztünk, Medvém fogta a kezem a Himnusz alatt, utána pedig jól megölelgettük egymást mindannyian. Persze Gabesz kétszer akkora ölelést kapott, mint a Mikiék. Maga a koncert annyira nem volt jó, és ha én ezt mondom, képzelem, hogy a többiek mennyire unhatták. Mikiék hamar le is léptek, mi négyen meg végignéztük az eseményt. Amikor vége lett, elköszöntünk Csabitól, majd elkísértük haza Gabeszt, ahogy azt előre megterveztük. Persze Gabesz ezt a kikötést gondosan beleépítette a szilveszteri buliról szóló szerződésünk záradékába, hogy nem közlekedik egyedül éjszakai járattal, így mi szívesen elkísértük, nehogy végül elrabolják.

Gyorsan elteltek az ünnepek, és kezdetét vették újra a szürke hétköznapok. Aztán jött a felkérés, hogy szombaton lesz egy babazsúr Gabeszéknál, meg vagyok hívva, szóval ott a helyem. Sajnáltam nagyon, hogy Medve épp nem lesz itt velem, de úgy voltam vele, hogy egyedül is hatalmas nagy buli lesz ez. Ráadásul megismerhetem ugye Gabesz Zoziját is, akire már nagyon kíváncsi voltam. Már csak azért is, mert sok évvel ezelőtt lett egy amolyan rögeszmém, hogy csak akkor leszek nyugodt, ha Gabesz mellett olyan ember lesz, aki megérdemli őt. Ugyan lassan 5 éve együtt vannak, de hát ugye az én személyes kásztingom kimaradt, így nagy kritikusan’ vártam az első találkozót.

Csütörtök este azonban jött a meglepetés, miszerint Medvém szeretne meglepni a névnapomra, ezért feljön a hétvégére újra, és így együtt tudunk majd elmenni a Gabesz&Zozi lakba. Kurvára megcsúsztunk az időben egy hülye Tesco-s malőr miatt, de végül sikeresen megérkeztünk szombat este 6 óra körül.

Az első találkozás a Zozival nagyon kellemes volt. Mosolygósan nyújtott kezet, amire először felfigyeltem, az a hangja. Annyira barátságos hangja van. Tudjátok tipikusan olyan, akit kirakunk a kör közepére, hogy beszéljen, mert élvezet hallgatni. Rögvest cigiztünk is egyet közösen. Imádtam a közös lakukat. Bár sokan voltunk, de nagyon jó kis buli volt. Kártyáztunk, Gabeszékkal folyamatosan kezet mostunk kódolva, és rengeteg lányokos szöveget emlegettünk mindig.

Épp azon gondolkoztam hazafelé jövet, hogy Gabesz és én ilyen szerepben tulajdonképp másodjára találkoztunk, hiszen mi a szakítás után a neten éltük a kapcsolatunkat. Ez viszont élőben egyáltalán nem volt nekem érezhető. Sőt. Mevde meg is jegyezte, hogy annyira egy húron pendülünk helyzetekben, mint ha 15 éve ismernénk egymás szokásait. Persze ez nyilván nem így van, de jól esett ez a megállapítás. Természetesen megnyugodtam, hogy megfelelő pár áll mellette, nagyon aranyosak együtt. Zozijából még keveset ismertem meg, de majd ezek után sok közös találkozó lesz remélhetőleg, így erre is sor fog kerülni. Állati finom husit gyártott, na meg a süteménye. Hűűű. Összegezve nagyon jól sikerült. Ott volt Nyulas is, vele sem találkoztam lassan 23 éve. Semmit sem változott. Bár nekem most sokkal nagyobbnak tűntek a mellei, mint akkor. Kérdeztem is, hogy Nyulasnak ennyire megnőttek a mellei? :) Gabesz szerint mindig ekkorák voltak. Hát ennyit az én nagy mellimádatomról.

Új év. 2012. A korábbiakkal ellentétben idén nem volt újévi fogadalmam. El is felejtettem, mert annyira sok volt az inger, hogy eszembe sem jutott. Talán annyi, hogy megbeszéltük, hogy Gabesz és én jól írunk egy levelet Hállivúdba, na meg a HBO-nak, hogy készítsen velünk egy sorozatot, amelynek az lesz a címe, hogy élet a lányok után. Nem tudom mekkora sikere lesz, de hamarosan elkezdjük az óriásplakátok készítését, amelyen nagyon jól fogunk mutatni. Az óriás és a törpe. Mókás lesz…

És ami még kimaradt:

Új Pa-Dö-Dő lemez.

Címe: padödő hozott anyagból 2012

Mint mindig, most is nagy várakozással töltött el, hogy a kezembe foghatom az új lemezt. Így is lett. Az Era, az egyik táncos lány adta át szilveszter este az új lemezt a koncert előtt. Boltban még nem is kapható, nagyon friss példány ám.

Amennyire vártam azonban, akkora nagy csalódás lett az egész. Borzalmas zenei alapokkal, nagyon gyér hangszereléssel, gyenge vokálokkal készült a lemez. Szinte minden hangszer hangja szinti hangon szól, még a dobok is. Biztos mindenki emlékszik még a nagyon komolyan meghangszerelt padödő dalokra, amelyeket a mai napig zengve énekel mindenki, aki szereti őket. Ezekből a dalokból, amelyek a cédén szerepelnek, nem lesz bomba sláger. Bizonyára nem is azért készült ez a lemez. Egyszer a Györgyi nyilatkozta, hogy ma már sajnos annyira nem menő a padödő. Sajnos azt kell, hogy mondjam, ilyen anyaggal nem is lesz az. Ahogy az évek telnek, egyre rosszabbak a lemezek. Olyanok a dalok hangzásai, mint ha egy midi fájlra lennének ráénekelve a szövegek. Mari kibaszottul intenzív, fantasztikus hangja elveszik a gagyi alapokon. Györgyi éneke sajnos már nagyon megkopott. Évek óta azt mondom már, hogy kellene egy Beszt of Pa-dö-dő lemez, az hatalmas siker lenne. Biztos vagyok benne, hogy vennék is sokan. Ezzel a lemezzel viszont igen csalódott lesz minden pdd rajongó, aki egykor hatalmas fan volt. Viszont még mindig nagyon szép emlék mindenkinek, így nekem is. Sajnos ez a tényen semmit sem változtat. Ez a lemez nagyon rossz.

Ha már új lemez. Képzeljétek el, hamarosan jön a blogra egy új lemez! Péntek este újra, egy este erejéig mindenki átélheti velem azokat az időket, amikor még létezett MJW. Sokak számára semmit sem mond ez a három betű, viszont sokaknak, akik talán nem is olvassák a blogom igen. Akik velem egyidősek, azok a 2000-es évek elején találkozhattak először a szabadság pillanataival, akkor tapasztalhatták meg velem együtt igazán, milyen az éjszaka akkor, ha az ember valamiben más. Az új lemez egy feledhetetlen éjszakát hoz most el mindenkinek, aki velem bulizott 2001 és 2002 között. Egy éjszakára most mindenki visszarepülhet a csillogás, a fények és az örök dívák világába. 2 cd, rajta feledhetetlen meleg klasszikusokkal, köztük olyan dalokkal, amelyeket biztos, hogy mindenki hallott-látott valamilyen show műsorban. Lehet izgulni, nagyon jó lesz.

568.rész | Ha elmúlik karácsony...

2011-12-28T08:58:00.000+01:00

Az év utolsó hetei nagyon kemények voltak. Elrontott szabi miatt plusz órákat kellett ledolgozni, és hétfőtől vasárnapig a 7 napból 6-ot toltunk. A végére már tényleg elfáradtunk. Az vígasztalt, hogy hamarosan jön az a hétvége, amikor én meg a Medvém ellátogatunk a bécsi karácsonyi vásárra. December 18-án került sor az utazásra, amit mindketten már nagyon vártunk. Korán reggel indultunk útnak, és nagyon jól éreztük magunkat. Sajnos Joan Rivers nem jött velünk szemben az utcán, pedig nagyon nagyon figyeltem. Nagyon sokat sétáltunk, megnéztük a kastélyt is, remek kirándulás volt.

Eredeti tervben szerepeltek Gabeszék is, jól el is hívtuk őket, de programjuk volt, így nem tudtak eljönni sajnos. Késő este értünk haza, és mindketten nagyon elfáradtunk. Aztán elindult az utolsó hét, amely már tényleg mindenkinek egytől egyig a határok utolsó feszegetése volt. Láttam minden munkatársamon, hogy ki vannak már teljesen merülve. Péntekre még össze-össze raktuk magunkat, hogy az utolsó napon meglepjük egymást egy hatalmas kalanddal. Van egy főnökünk, akit tényleg nagyon szeretünk. Ő a közvetlen felettesünk. Készültünk neki egy meglepetéssel karácsonyra. Lett neki dedikált ajándék bögre, illetve lefoglaltattuk az egyik nagy tárgyalót, ahová megterítettünk, és hosszas szövegátírás, próbálás, szöveggyakorlás után elénekeltük a Fluor Mizu című dalát, amelyhez komplett kelléktár, illetve koreográfia készült. Őrületes sikere volt. Aztán amikor az ünneplésnek vége lett, elindultam haza Szegedre karácsonyozni.

Az ünnepeket már nagyon vártam. Szívem szerint Norbival kettesben töltöttem volna a szentestét, de ő is a szüleihez utazott Pécsre. Itthon most jól érzem magam. Sokat pihenek nagyon, ami rám is fér már. Hamarosan azonban majd indulok vissza pestre, hiszen jön a szilveszter este, és a szokásos pa-dö-dő koncert. Idén viszont változik annyiban ugye a történet, hogy már nem Zolival, hanem Norbival megyek. Nagyon készülünk rá, hiszen Medve még Pa-Dö-Dő szűz. Szóltam Gabesz barátomnak is, hogy nagyon örülnék neki, ha eljönne velünk, szerintem gondolkodik is rajta. Remélem, hogy eljön majd. Bandita barátomnak is szóltam, hogy jöjjön el ő is, elviekben ki is mondta az igent, de táncikálni is szeretne azt mondta. Bárhogy is lesz, tuti nagyon jól fog elsülni.

Szomorúan olvastam, hogy pont karácsony legszebb napján vetett véget életének Mary Zsuzsi. Alapvetően nem kedveltem, csak ezt mindig olyan szomorúan élem meg, ha valaki választja inkább az ismeretlent ahelyett, hogy megélné a valóságot. Nyugodjék békében.

Kicsit furcsa volt nekiindulni ennek a karácsonynak, hiszen az elmúlt 3 évben más összetétellel zajlott ugye. Zolit nagyon sajnálom. Nem is ez a jó szó. Nagyon magányos. Folyamatosan olyan emberekkel ismerkedik, akik vagy kihasználják, vagy csak szexre kell nekik. Nagyon rosszul viseli ezt, és mindig ott van a fejemben, hogy vajon mennyi rosszat bír még el a lelke. Alapvetően ugye jó a viszonyunk, néha azonban keményen bánok vele, pont azért, hogy próbáljam ösztönözni, hogy éljen is, ne csak létezzen. Talán a jövő év tartogat majd kellemes pillanatokat is, és sikerül tanulnia ebből a sok rossz élményből, amelyeket ugyan részben magának köszönhet, részben viszont nem érdemelne.

Végre lett új fejhallgatóm. Nagyon jól jártam, mert vissza kellett vinni egy karácsonyi ajándékot a szegedi Media Markt-ba, és az ostoba vevőszolgálatos picsa a több termék közül a magasabb árú (közel négyszer annyiba kerülő) terméket vásároltatta le velem, így potom 2500 Ft-ért vettem egy szuper teljesítményű Phillips fejhallgatót. Szeretem.

Még mindig iszonyatosan nagyon fáj a torkom. Épp az imént tolattam rá langyos sós vizet, amitől azt gondoltam, frankón kirohad a torkom. Ideje lenne, hogy végre elmúljon már, mert lassan egy levélnyi coldrex tablettát fogyasztottam már el. Holnap indulok vissza a fővárosba. Már nagyon várom, remélem Gabeszommal is tudok végre ütközni. Épp ma volt szó róla, hogyha jön ő is szilveszterezni velünk, akkor lehetne nagy kártyacsata este. :) Tökre tetszene Medvének is.

Durva, hogy pár nap, és vége a 2011-es évnek. Idén elég sok dolog történt, így már biztos, hogy régi hagyományomhoz híven idén is készül Beszt of rész. (2 éve már nem volt azt hiszem) Aztán pedig jön az új év, az új blog, az új lemez és sok új rész.

De addig is: Te vagy a legjobb dolog a héten!

567.rész | So this is Christmas

2011-12-24T12:58:00.000+01:00

So this is Christmas.

Az idei karácsony jelentősen eltérő számomra az elmúlt évek karácsonyaitól. Az utóbbi években ugye Zolival mindig közösen készültünk az ünnepekre, most viszont már Medvével. Ez több szempontból is új volt. Itt vagyok Szegeden, családi karácsony lesz az idén. Készül a vacsora, a fa már áll. Idén szép lesz a karácsony. Persze a legszebb az lenne, ha a Medve is itt lenne. De majd... :)

Boldog Ünnepeket Mindenkinek!

Atis

U.i.: Hamarosan jön az új karácsonyi rész!

566.rész | Burger King / Atis és Gabesz Stars Hollow-ba megy.

2011-11-22T00:58:00.000+01:00

Ma, amikor a munkahelyemre tartottam és leszálltam a 120-as buszról, atomjaimra voltam esve. Annyira nem volt kedvem semmihez, haza akartam menni aludni az ágyikómba. Hallgattam a telefonon lévő dalokat a fülessel, majd elkezdődött a Believe Chertől. Mire leértem a lépcsőn az aluljáróba a metróhoz, szabályosan mosolyogtam és szívem szerint táncra perdültem volna. Mindig ez van, ha a Believe megszólal bárhol. Egyből mosolyogok, virulok és élek.

Ma alapvetően kellemes napom volt. Sokat mosolyogtam, élveztem a munkatársaim társaságát is. Meló után jól be is ültünk Francival és Vitával a Burger Kingbe vacsizni. Fura, mert bármikor börgerbe megyek, mindig eszembe jut Gabesz, hogy réges régen jó párszor ettünk együtt a börgerben. Ez úgy megmaradt bennem, hogy börger, az Gabesz.

Persze Zolival is sokat jártunk Börgerbe, de valahogy ez az emlék megkopott, vagy átalakult, vagy nem tudom. Bár sokáig nem mentem az Oktogonos börgerbe a szakítás után, hiszen oda jártunk rendszeresen. Egyszer viszont most pár hete bementem. Odanéztem ahol ültünk, és egy pillanatra láttam magunkat ott ülni és enni. Fura volt. A következő pillanatban már csak az üres székek és asztal látványa volt. Pont mint egy filmben a visszaemlékezéseknél. Nem tudtam eldönteni, hogy ez az érzés jó, vagy rossz, vagy semleges. Olyan egyedi volt. Vannak bizonyos helyek a városban, ahol ha végigmegyek, egyből eszembe jutunk akkor. Persze a sors átírja az emlékeket. Voltak bizonyos megszokott útvonalak, boltok, kajáldák, ahol sokszor megfordultunk. Ezeken a helyeken viszont voltam azóta a Medvémmel. Többek között az oktogonos börgerben, a dvd boltocskámban, azokon az útvonalakon sétáltunk már, ahol régen Zoli és én. Így ma, amikor azon a környéken sétáltam, sok idő után nem Zolit és magam láttam emlékekben megjelenni, hanem a Medvét és magam. Ez viszont olyan jó érzéssel töltött el. Az emberi szív olyan, mint egy nagy memóriakártya. Gyűjti az adatokat élmények és érzések formájában. Aztán bizonyos időközönként az adatok megújulnak, és átveszik a helyét a réginek. Valahogy így tudnám leírni azt, ami most a lelkemben történik.

Hamarosan itt a karácsony. Annyira nem várom. Medvém Pécsen lesz a szüleinél, én is Szegeden az én szüleimnél. Valahogy nincs most kedvem hozzá. Szívem szerint egy nagy bögre forró teával, vaníliás karikával a meleg takaró alatt lennék Medvével, és néznénk a Reszkessetek betörőket. Fura ez az egész. A szakítás utáni napon este ismerkedtünk meg. 1 napra rá. És valami olyan indult el, ami vitt bennünket előre. Készen sem álltam még egy új kapcsolatra, mégis vitt bennünket valami erő előre. Szépen lassan, de eljutottunk oda, hogy benne van a testemben, a lelkemben, a fejemben, és a gondolataimban minden nap. Amikor először ölelt magához, bújhattam hozzá, az mindent megváltoztatott. A rabja lettem az érzésnek. És mint egy drogos, mindig egyre többet és többet akarok. Talán valami hasonló a szerelem. Nem tudom, de nagyon jó érzés.

Jól érzem most magam. Örülök Gabesznak is nagyon. Kevés olyan ember van, aki annyira értené a Gilmore kódnyelvet, amit ő és én. Már nagyon várom, hogy legyen egy Best Of Gilmore girls hétvége együtt. Szerintem frenetikus élmény lesz vele nézni a lányokat. Mindketten már betéve tudjuk a szövegeket és ismerjük a jeleneteket. Vele például gond nélkül költöznék Stars Hollow-ba. Jó szomszédok lennénk. Minden reggel mennénk Luke-hoz kávéért. Persze Gabesz állandóan könyörögne a még több kávéért. És Luke biztos mindig baszogatna bennünket, hogy nem telefonálhatunk a kávézóban. Azt hiszem Gabesz Babette-tel lenne nagyon jóban, én meg Patty-vel. Persze Kirk-öt minden nap keményen kinevetnénk, és ugratnánk. Ő pedig halálosan félne tőlünk. Sookie minden nap nagyon finomat főzne nekünk, én Jacksont annyira nem kedvelném, mert szerintem homofób. Néha bemennénk a Weston’s-ba sütizni. És amikor Christopher a városba érkezne, mi nyálcsorgatva néznénk, ahogy leszáll a motorról. Persze én Logan-nel néha összeszűrném a levet, de szerintem titokban Gabesz is kufircolna Luke-kal. Mi minden nap jól kibeszélnénk Taylor blődségeit, és boldogan élnénk. Aztán közel fél év elteltével Luke megkérné Gabesz kezét, amit csípőből visszadobna szerintem. Én és Logan viszont boldogan élnénk. Persze csak rövid ideig, mert megjelenne Medve, és azonnal beleszeretnék. Természetesen minden péntek este Emily és Richard házában vacsoráznánk. Valahogy így lenne ez szerintem. De szép is lenne.

Ennyi volt a mese mára. Hihi.

565.rész | Moments

2011-11-20T15:48:00.006+01:00

Annyi minden történt mostanában, hogy nem is tudom, hol kezdjem.

Hosszú idő után újra voltam otthon egy hétvégére. Vártam már, mert érdekelt mennyi minden változott otthon. Hát sok. Mindenhol villamos meg trolifelújítás, az egész város fel van túrva. Jó volt újra látni a szülőket, Lilit, Mamiékat, Tatiékat. Jól éreztem magam, de vasárnap már vártam, hogy indulhassak vissza. Legközelebb karácsonykor fogok menni, ha minden úgy alakul.

Medvém sokszor van itt velem mostanában. Nagyon szeretek vele lenni. Szeretek vele elaludni, reggel felkelni. Sokszor nagyon hiányzik, ha nincs itt. Azt hiszem beleszerettem. Lassan 3 hónapja már, hogy együtt vagyunk. Megyünk decemberben a bécsi karácsonyi vásárra, pont most szervezzük. Medve barátai is velünk tartanak, ha minden igaz. Ők is egy pár. Én csak az egyik félt ismerem, ő viszont nagyon aranyos srác. Medve vetette fel, hogy mi lenne, ha Gabeszékat is elhívnánk. Én is gondolkoztam sokat, hogy szólok én is Gabesznak, hogy ha van kedvük jöjjenek el velünk, de így meg aztán azonnal írtam is neki erről.

Gabesszal tök fura. Olyan jó furi. Ugye jó ideje már újra beszélgetünk, az utóbbi időben napi szinten és sokat. Nagyon élvezem. Kicsit olyan az érzésem, hogy sokkal tartalmasabbak most a beszélgetéseink, mint a szünet előtt. Olyan érzésem van, mint ha mind a ketten öregebbek lennénk, sokkal kritikusabbak, és felnőttebbek. Alapvetően nagyon szerettem mindig is mint embert, mert kevés ember érti úgy a nyelvem, mint Ő. De korábban olyan kis fiatalka meleg fiúkák csacsogása volt, most meg sokkal másabb. Sokkal felszabadultabban merek neki mélyebb dolgokat, véleményeket mondani, mert azt gondolom elértünk és megértünk erre a szintre. Talán még jót is tett, hogy nem beszélgettünk közel másfél évig. Persze vicces, mert érdekelt mi van vele, olvastam is a blogját mindig, és mint kiderült ő is olvasott. De hát a hiúság. Úgy volt, hogy tegnap együtt töltjük a napot, de annyira nem vagyok még jól, hogy kénytelen voltam lemondani. Pedig nagyon vártam. De ez be lesz pótolva sokszorosan, az biztos. Szóval úgy tűnik Gabesz ismét állandó szereplője lett az Atis világának. És ez nagyon jó dolog.

Képzeljétek, ismét voltam az X-Faktorban. Volt szerencsém végigszenvedni Ágnes Vanilla szuperszar produkcióját. Azt a nőt én úgy megtépném. De úgy. Addig ütném, míg mozog. Utálom. Az elmaradhatatlan képek:

Holnap jelenik meg Michael Jackson új lemeze, amit természetesen már le is szedtem. Tetszik. Kifejezetten élveztem, miközben hallgattam. A legnagyobb slágerek újragondolva. Nem remixek. Olyan, mint ha az otthonodban egy Michael Jackson koncerted lenne. Élvezhető és kellemes. Persze van pár dal, amit nagyon hiányolok róla, de ne legyünk telhetetlenek.

Most így ennyit akartam írni. Most minden jó.

564.rész | Vége van már a hétnek / A Tündéket mindig lelövik?

2011-10-28T15:58:00.000+02:00

El sem hiszem. Vége a hétnek. Egy teljes hétig nem fogok dolgozni. Ez úgy hiányzott már nekem, mint sivatagnak az éltetető víz. Az elmúlt időszakban nagyon sokat dolgoztam, sokszor heti hatszor. Így ma végre megkezdődött a jól megérdemelt pihenésem. Persze az utolsó napom már elviselhetetlen volt. Ráadásul volt egy bő órás mítingünk is, amin már szabályosan a behányás küszöbén álltam. Mikor végre 3 óra lett, kirobbantunk az épületből, mint akik azonnal el akarják hagyni még az országot is. El is döntöttem, hogy holnap semmit sem vagyok hajlandó csinálni. Alszok minimum 10 óráig, és utána is csak dögleni fogok.

Persze délutánra már van program is, mert azt mégsem tudnám elviselni, hogy csak feküdjek. De az biztos, hogy sok filmet meg fogok nézni, köztük a Kés villa olló című rendkívül elmebeteg filmet is, amit ugyan a hétvégén Medvével megnéztünk, nem sokra emlékszem…

Medvével olyan jó. Szeretek vele lenni. Szeretek mellette elaludni, és felkelni. Épp most nézegetjük az opciókat, hogy ingyen tudjunk egymással beszélgetni telefonon is. Várjuk, hogy végre itt dolgozhasson Pesten. Egyre erősebbek az érzéseim felé. Nagyon figyel rám. Megérzi azt is, mikor fogok elaludni, és inkább felhív, nehogy elkéssek. Én meg mostanában mindig elkések. :)

A hacsakegykicsihiányzikban van egy munkatársam. Nagy szerencsémre. Ő Tünde. Egy kiöregedett asszony, akiben annyi rosszindulat van, mint 15 extrém szemét személyben. És ez komoly. Egy undorító stílusú némber, aki mindig felbasz mindenkit. Hála az égnek mostanában állandóan lejáratja magát, de ezt sem veszi észre.

A napokban épp az egyik munkatársam kezdte el levélben fikázni valakinek, csak az ostobája elküldte az érintettnek a levelet véletlenül. Állandóan öngólokat rúg, én meg nagyon jót mosolygok rá. Engem kiváltképp utál, mondjuk én be is ugatok neki, ha nem tetszik valami. Sokan csak a háta mögött pusmognak róla, én mindig belebaszom a pofájába. Szívem szerint fognék egy vödör szart, és romantikusan ráborítanám az arcára, hogy nyelje. Alapvetően nagyon jól összeválogatott emberekkel dolgozom együtt, néhány kivétellel. Na ő az abszolút kivétel. Eleve közelebb van a 60-hoz, mint a 30-hoz. Ezzel persze nem lenne gond, de ennyi idősen úgy viselkedik, mint egy kényes kis kurva, akitől elvették a rózsaszín vibrátoros nyalókáját. Én az Ursula becenevet adtam neki, mert azt gondolom ez jobban illik rá, mint a Tünde. Ahogy Misell fogalmazott a lányokban: Szerencsétlen asszony!

A hét végére jól le is betegedtem, így nem igazán tudom élvezni a pihenést úgy, ahogyan szerettem volna, de sebaj, holnap végre újra megyek Szegedre. A következő rész onnan érkezik majd!

563.rész | Ők

2011-10-20T22:00:00.000+02:00

Alapvetően kevés olyan meleg párt lehet látni az utcán, akikre szívesen néz az ember. Sőt, ha jobban belegondolok, eddig nem igazán láttam olyan párt, akiknél melegség öntötte el a lelkem, ahogy láttam mennyire szeretik egymást. Most történt egy kivétel.

Két héttel ezelőtt, amikor Medve itt volt nálam a hétvégén, és már épp vasárnap kísértem a délibe az állomásra, észrevettünk egy meleg párt. Álltak a metró közepén a szerelvényben az ajtó előtt. Az egyik srác szerintem 32-35 közötti magyar srác, a párja pedig 30-32 körüli néger srác volt. Eleinte csak az tűnt fel, hogy nagyon közel állnak egymáshoz, és úgy beszélgetnek. Aztán persze láttam a szemüket, ahogy csodálják egymást. Olyan mély szeretettel és boldogsággal néztek egymás szemébe, hogy komolyan mondom, megirigyeltem őket. Teljesen kizárták a körülményeket, és csak ők voltak ott. Néztek egymás szemeibe, egymás ajkait lesték pillantásokkal, mintha tényleg csak arra várnának, hogy az idő megálljon, és végre megcsókolhassák egymást.

Csodálatos volt ezt látni. Mind a ketten rendkívül tisztességes állampolgárok voltak, egyenként meg sem mondtam volna, hogy melegek. Sajnos csak a Deákig tudtam figyelni őket, de azóta is a hatásuk alatt állok.

Tegnap előtt viszont, amikor jöttem hazafelé, szintén metróval, ismét ott álltak. Minden ugyanolyan volt. Bűvölték egymást. Szerették egymást. Sziporkázott a szemük. Néztem most a körülöttünk lévő embereket is, hogy ki hogyan viszonyul ehhez az intenzív érzéshalmazhoz. Megdöbbenésemre a velem szemben ülő szarrá tetovált pali is picit elmosolyodott rajtuk, és lenézett maga elé. Elgondolkozott azon szerintem, hogy neki volt-e valaha ilyen élményben része.

Próbáltam megfejteni, ki kit képvisel a kapcsolatukban, de olyan egyenrangúnak hatottak mind a ketten, hogy feladtam ezt a gondolatmenetet. Egyébként pedig egyetlen idős néni volt, aki fura szemmel figyelte őket, de lehet csak a néger srác bőrszíne miatt volt ez.

Ezek után mindig figyelni fogom őket, mert hiába érzem most jól a bőrömben, helyre is tett egyúttal, hogy van még sokkal jobb állapot, és nem biztos, hogy beszabad érni annyival, amennyit a jelen ad.

Próbáltam nevet is kitalálni a két sráchoz, de azt hiszem, maradnak Ők.

562.rész | Tegnap este nem bennünk volt, hanem mi voltunk az X-Faktorban.

2011-10-16T15:05:00.004+02:00

A hét elején piciny „gyárunkban” érkezett egy mail, hogy részt lehet venni egy sorsoláson, melyen 4 db tiszteletjegyet sorsolnak ki az illetékesek a szombat esti első élő X-Faktorra. Mivel korábban így nyertem a pozsonyi utat is, gondoltam miért ne. Persze azt tudni kell, hogy én nem nézem az X-et. De végül jelentkeztem, és megint nyertem. Élveztem, mert 2 másik kollégám is nyert, akikkel együtt voltam Pozsonyban, így tudtam, hogy nagyon jó lesz a buli. A négyes tagjai: Szandi, Valentin, én és Enikő.

Persze, amikor Norbinál voltam Siófokon, szombat este pár dalt láttam még az elődöntőből, így gondoltam, tök jó, legalább őket látom. Természetesen a halál faszára kellett kimenni az ertéelhez ¾ 5-re. Ez fontos. Konkrétan fél 7-ig kellett állnunk az előtérben. Halál volt. Sehogy nem értettük, hogy mi a faszért nem lehet bemenni, leülni. Természetesen magas színvonalat képviselő biztonsági őrök segítették a hangulatunk fokozódását. Hosszas gondolkozás után megfejtettük, hogy nyilván nem vették fel őket a Penny Marketbe árufeltöltőnek, és hát itt kötöttek ki. Természetesen semmit sem lehetett bevinni. Az egyik faszkalap még azzal is elkezdett szarakodni, hogy a rágóimat vegyem ki az alufóliából, mert az fém. Azt hittem megütöm. Kérdeztem tőle, hogy a faszpiercingemet nem kéri esetleg? A barom azonnal kérdezte, hogy miért még az is van?

Kínkeservesen bejutottunk, és felmehettünk a foglalt helyünkre, pont a HOT magazin újságírói mellett. Tök jó volt, mert az egész sor, ahol mi ültünk csak a média sora volt. A székeken pedig nagy a4-es lapon vastag betűkkel a neveink.

Mire leültünk, a 4 mentor már a helyén ült. Az első, amit kiszúrtam, hogy Keresztes Ildikónak borzasztó volt a haja. Ott volt a mindenki által istenített Malek Miklós is. Élőben alacsony, gebe és szegény nagyon csúnyácska. Pont, mint egy ropi, akit bármikor ketté lehet törni. A Geszti meg kis pici, és nagyon meg van öregedve. És hát ott volt Nagy Feró is, akinek egy hatalmas X volt belenyírva a hajába hátulról.

Nem sok időnek kellett eltelnie, és megérkezett a színpadra Ördögh Nóra is, aki egyből mosolygósan köszöntött mindenkit. Tetszett. Nem is hiányzott mellőle senki sem.

Vastag Csaba dalát kétszer fel kellett előre venni, mert bénázott. Nyávogott és könyörgött. Kiábrándító. Eleve agyfaszt kapok attól, hogy heterónak állítja be magát. Végre letakarodott a színpadról, mert nagyon untuk már. Ami még előre fel lett véve, az az utolsó közös dal volt. A többi valóban élőben ment.

Maga a show nagyon hatásvadász volt, és a TV nézők biztos szétcsúsztak teljesen tőle. Ott a helyszínen ennek más atmoszférája volt. Nem érződött, hogy ez egy verseny. Sokkal inkább egy koncert fílingje volt.

Minden előadó egytől egyig nagyon tehetséges, ott a helyük. Bár mi az ikreket küldtük volna haza. Az igen unalmas volt.

Mindent összegezve nagyon élveztük, és nem bántuk meg, hogy elmentünk.

Na de, hogy valami kulissza* is legyen:

Sajnos csak a céges telefon volt nálam, így a képek minősége nem a legjobb. A képekhez természetesen az RTL KLUB nem járult hozzá.

És, hogy az X-ből mi a tanulság? Az, hogy a Keresztes Ildikó élőben hihetetlenül nagyon csúnya. De annyira nagyon, hogy meg lehetne vele ijeszteni bárkit. A Nagy Feró meg nem olyan ám, amilyennek látszik. Ő egy aranyos nagypapa, aki tele van szeretettel, de szeret inni.

561.rész | Nobody can turn back time

2011-10-04T18:23:00.001+02:00

Helló újra!

Elkészült hát az új évadhoz tartozó külső. Hónapok óta sablonokat válogattam, hátha megtalálom azt, amire fel lehetne építeni az elképzeléseim. Végre sikerült megtalálnom. Lesznek még benne persze olyan változások, amelyek az aktuális pillanataim tökéletesen be tudják majd mutatni. Az előző rész nem most íródott, mint azt láthattátok. Azóta igen sok minden történt. Medve azóta is állandó szereplő, sőt már főszereplő. Zozó pedig nem került teljesen kiírásra. Vele is sok dolog történt. Nem sikerült az új kapcsolata, és épp tegnap ért véget. Szegény nagyon padlón van. Andi pedig itt lakik most velem pár napig, míg elkészül minden, aminek el kell készülnie.

Ma itthon töltöttem a napom, mert igen bénán éreztem magam reggel. Fájt a torkom és a fejem is, ezért betelefonáltam a munkahelyemre, hogy ma nem tudok menni. Jó is volt, hogy itthon maradtam, meg nem is. Egyrészt nem tudok egy idő után klasszikus pihenést produkálni, másrészt viszont egész nap igen nyomott voltam.

Pénteken érkezik Medve hozzám újra. Juhúúú! Sikerült a nyelvvizsgája eszperantóból, szóval most nagyon örülünk. Már néha használjuk a pasim-pasim kifejezéseket is. Mókás és nagyon jó dolgok ezek. Már hiányzik, várom, hogy újra együtt legyünk. Szeretek vele lenni. Mellette elaludni és mellette felébredni. Sokszor éjjel mikor felébredek, és odapillantok magam mellé, annyira megnyugtat, ha ott van.

A héten Zozó újra itt töltött velem egy éjszakát a költözés után. Picit tartottam tőle, hogy fura lesz-e, de aztán nem volt az. Jót beszélgettünk, mielőtt elaludtunk.

Végeztem az Everwood második évadával is. Sajnos egy ideig most nem is tudom folytatni, mert itthon még nem jelent meg a harmadik, illetve a negyedik évad dvd-n. Az Everwood amúgy olyan, mint a Szívek szállodája. Némi infó a filmről:

Lehet, hogy Dr. Andrew Brown zseniális idegsebész, de apaszerepben egyszerűen csődöt mond. Mikor azonban egy tragédia folytán egyedül marad két gyermekével, Dr. Brown úgy dönt, hogy maga mögött hagyja Manhattan forgatagát, és családjával egy apró coloradói városba, Everwoodba költözik, ahol végre olyan életet élhetnek, amilyenről mindig is álmodtak.

Az Everwood középpontjában Andy (Treat Williams) és 15 éves fia, a nehezen kezelhető, de tehetséges Ephran (Gregory Smith) kapcsolata áll. Greg Berlanti producer elismert, élettel teli sorozatában Andynek Ephran és a 9 éves Delia (Vivien Cardone) nevelése közben kell beletanulnia a szülői szerepbe. Izgalmas problémafelvetések, frappáns humor és remek karakterek: ez Everwood, ahová újra és újra érdemes visszatérni.

Épp azon gondolkoztam ma, hogy mától esténként régi-új sorozat érkezik az Atis TV műsorára. Azonban még nem dőlt el, hogy hosszú szünet után újra Gilmore lányok köszönnek be esténként a 2. évaddal, vagy pedig a fiúk a klubból első évada startol majd. Több érv szól a lányok mellett, ám ez lenne a 7. alkalom már, hogy újból képernyőre kerülnek. Gondolkodtam a Született Feleségeken is, de Medve lestoppolta, hogy együtt nézzük majd egy nagy Lila akác maraton keretein belül. Pár hónapja elkezdtem nézni a Halottnak a csók 2. évadát is, de csalódást okozott, ezért gyorsan lekerült a programból.

Hogy mi lesz a végeredmény? A következő részből kiderül.

That’s all folks!

„Michelangelo szerint akkor tudjuk eldönteni egy szoborról, hogy melyek a nélkülözhetetlen részei, ha ledobjuk egy hegyről. A felesleges részek úgyis letörnek róla. Néha az élet is pont ilyen, letaszít minket a hegyről. Amikor leérünk az aljára, csak a fontos dolgok maradnak velünk, és tisztán látunk, amikor kitartunk amellett, amit tudunk.”

How The Day Sounds (The Greatest Hits)

2011-10-03T00:55:00.019+02:00

Elkészült az új CD! 2008-ban jelent meg utoljára válogatás cd a blogomon, amelyen sok akkori kedvencem kapott helyet. A mostani lemez az elmúlt 5 év legnagyobb slágereit tartalmazza, amelyek jelen voltak az újabb részek születésénél, vagy épp az Atis Rádióban szóltak igen sokszor. Az elkészült kollekció egy igen hosszú út végét jelzi, hiszen öt fantasztikus év részleteit tartalmazza. A dalok összeállítása közel egy hónapott vett igénybe. A lemezen helyet kapott egy eddig publikálatlan dal is az Out Of My Heart a BBMak előadásában, amely a "színfalak mögött" szólt nagyon sok rész születése közben. De természetesen megtalálható rajta a 'Believe' című dal, valamint a 'New Day Has Come' című szerzemény is.

A Greatest Hits lemezen hallható dalok:

1. Greg Laswell - How The Day Sounds (Radio Mix)*

2. Heather Small - Proud

3. Justin Timberlake - What Goes Around... Comes Around (Radio Edit)*

4. Dana International & Idan Yaniv - Seret Hodi

5. Steps - Here And Now (Radio Edit)*

6. Madonna - Jump (Album Version)*

7. Mero - It Must Be Love (Radio Edit)

8. Kylie Minogue - Wow (Radio Edit)

9. Aqua - Back To The 80's

10. Westlife - No One's Gonna Sleep Tonight

11. Adam Rickitt - I Breath Again (Radio Edit)

12. BBMak - Out Of My Head**

13. Celine Dion - A New Day Has Come (Radio Remix)

14. Spice Girls - Headlines

15. Nelly Furtado - Try (Radio Edit)*

16. Tina Turner - When The Heartache Is Over

17. Lady Gaga - Born This Way

18. Cher - Believe

* Speciális változat

** Publikálatlan dal

560.rész | Do you believe?

2011-10-02T15:14:00.000+02:00

Az előző rész tartalmából:

Reggel, amikor felkeltünk, még nem tudtuk, hogy merre is fogunk órák múlva kikötni… Kihévezünk Szentendrére, sétálunk, fagyizunk és meglátogatjuk a szentendrei közlekedési múzeumban kiállított régi metró szerelvény egyik darabját. Ezt a programot a 3. Évfordulónkra álmodtuk meg. Így történt hát, hogy 1 napot Szentendrén töltöttünk. Akkor még nem tudtuk, csak sejtettük, hogy ez lesz az utolsó…

2011. Augusztus 19. – Siófok.

Sziasztok!

Az utolsó rész bemutatása után néhány nappal megszületett a terv, miszerint érkezik egy záró rész Goodbye címmel. Eredetileg egy best of rész lett volna az elmúlt 4 évből. El is kezdődött, illetve félig el is készült a finálé rész. Viszont az utolsó pillanatban ez mégis változott. Minden megváltozott. Azt gondoltam, hogy a „What a day” című rész méltó befejezése a 4. Évadnak, de nem méltó befejezése az egész blognak. Így hát a megjelenés, illetve az ehhez kapcsoló új dizájn landolt egy mappában, és helyette kezdetét vette az új évad megtervezése. Azt gondolom, hogy az új évad jelentősen eltér majd az eddigiektől. Az új külső most készül majd, a tervek már körvonalazódnak.

Az új, 5. évadban változnak a szereplők is. Cucu, aki állandó szereplője volt a blogomnak (illetve három éven keresztül társam volt) „kiírásra” került. A helyére új szereplő nem érkezik. Ezen kívül ismét megjelentek személyek, akikhez valamilyen formában érzelmek fűztek, fűznek. Állandó főszereplő lett Andrea, újra szerepel Gabesz, aki korábban ugye iGabes néven futott, valamint egy új személy is csatlakozott a sztorivonalhoz, ő pedig ’Medve’, akiről hamarosan minden kiderül.

Mi történt az elmúlt 3 hónapban?

Pedzegettem, hogy 3 év után Cucu (Zoltán) már nem része többé az életemnek olyan státuszban, ahogyan eddig. 2008. május 8-án ismerkedtünk meg, és 2011. július 23-ig alkottunk egy párt. Az első 2 évben számtalan pozitív élményt élhettünk meg együtt, viszont a 3. évben már elkezdtek körvonalazódni az ellentétek, illetve kiderült mindkettőnk számára, hogy nem tudjuk egymást boldoggá tenni. Sajnos igen sok kellemetlen dolognak kellett történnie, mire ez megbeszélésre került. Folyamatos hazugságok, megcsalás és ezekhez fűződő kellemetlen élmények.

Természetesen nagy közöm van ahhoz, hogy ezek így történtek, hiszen mind a ketten alakítottuk a végén már ilyenre a helyzetet. Bár az mindenképp meglepő, hogy a megcsalás nekem mindig egy elég komoly dolog volt, elképzeléseim voltak róla, hogy egy ilyen helyzetben hogyan reagálok majd, de akkor, amikor kiderült, még is furcsán reagáltam. Leginkább sehogyan. Először közömbösen gondoltam erre, majd a felfogást követően inkább szánalmasnak tartottam az egész helyzetet. De ezt is megtapasztaltam már egy olyan kapcsolatban, ahol már együttélés is van. Egyébként meglepő volt számomra, hogy milyen hamar felülkerekedtem az egészen és minden energiámmal inkább arra összpontosítottam, hogy megmentsem azt, amit addig építettünk. Aztán egy igen hosszú huzavona után megszületett a végleges döntés, miszerint többé mi már nem leszünk egy pár többé. A szituáció csendes volt, drámáktól mentes.

Hazudnék, ha azt mondanám nem viselt meg. Megviselt. Nem is kicsit. De Cher Believe dala és Joan Rivers előadásai erőt adtak.

Azóta eltelt 1 hónap már, megtalálta a másik felét, akivel most boldog. Nagyon hasonlítanak egymásra, és ahogy észrevettem jellembeli dolgokban is. Eleinte szorgalmaztam, hogy maradjon egy jó baráti viszony közöttünk, az idő majd eldönti, szükség lesz-e rá.

Én a szakításunk napján feltettem magam igen sok társkereső oldalra. Nem azért, mert azonnal be akartam pasizni, pusztán azért, hogy az önbecsülésem helyrerázódjon azáltal, hogy emberek szeretnének megismerni, és bármikor nemet tudjak mondani.

Voltak olyan emberek, akikkel arról beszélgettem, hogy adott esetben, ha úgy alakul, szexelek is. Persze ez beszédtéma volt, valójában annyira ki voltam merülve fizikailag és lelkileg is, hogy képtelen voltam erre. Szó szerint képtelen…

Volt egy srác, aki szintén írt nekem, és az első két napban jól elszórakoztunk azon, hogyan tennénk meg azt egy fénymásoló irodában. A harmadik este végül megkérdezte, hogy vagyok, és olyan választ adtam rá, hogy nem a legjobban. (Akkorra szembesültem azzal, hogy tényleg vége Zoltánnal, most már egyedül dönthetek dolgokban, nem kell sietnem haza senkihez stb…)

Így indult a komolyabb beszélgetésünk msnen. Kiderült, hogy nagyon hasonló helyzetben van, csak Ő egy héttel korábban esett át ezeken, amiken én. Megcsalás, szakítás és hasonlók. Ekkor sok órán keresztül úgy beszélgettünk egymással, mint ha saját magunkkal beszéltünk volna. Kölcsönösen elkezdtük egymást erősíteni a saját tanácsainkkal, élményeinkkel, tapasztalatainkkal. Így hát egyre mélyebb dolgokról kezdtünk el beszélgetni napokon keresztül. Egy idő múlva azon kaptam magam, hogy minden nap sokat beszélünk, smsezünk, együtt fekszünk és ébredünk. Addigra már nagyon sok képet váltottunk, és nagyon tetszett nekem. Tudtuk, hogy ezt a netes ismerkedést nem szabad sokáig húzni, így találkoztunk is augusztus 11-én este. Mint első randi.

Randi fílingje nem nagyon volt, mert mindketten zavarban voltunk, elszoktunk ezektől az ingerektől. Jól éreztem magam, de bizonytalan voltam én is abban, hogy lesz-e folytatása. Mint utólag kiderült, ő is ezen agyalt.

Aznap este viszont nyomatékosan a tudtomra adta, hogy nagyon szeretné, ha lenne folytatása, így másnapra meg is beszéltünk egy egész napos programot. Reggel jött értem kocsival, elmentünk reggelizni, majd a nyakunkba vettük a hegyeket, libegőt és a lábainkat. Később zacskós karamellás italt ittunk a várban, fotóztunk a Halászbástyán, sokat mosolyogtunk. Sokszor összeért a kezünk, amitől külön jó volt minden pillanat. Nagyon jól éreztem magam. Késő este, amikor hazahozott, akkor csókolt meg először. Fura volt. Hülye szó a fura, de igen. Olyan érzés volt, mint ha már megtörtént volna egyszer. A tökéletes és egy kicsi plusz. Egész nap arra vágytam, hogy öleljen meg és csókoljon meg. Este megtörtént. Olyannyira a hatása alá kerültem, hogy amikor felfelé mentem a lépcsőn a lakásba, elkezdtek folyni a könnyeim örömömben. Nagyon szép volt a 2. randink.

Eltelt pontosan 1 hét. Minden este beszélgetések, sms-esek, hívások, minden lehetséges kommunikációs csatorna. Csütörtökön 19:30-kor eljöttem a munkahelyemről, és a Déli pályaudvarra vettem az irányt, ugyanis jöttem hozzá Siófokra. Együtt töltjük a 20.-ai hétvégét. Késő este értem ide, de már várt az állomáson nagyon. Tegnap volt az első közös éjszakánk. Egész este ölelt, puszilgatott, simogatott. Kifliben aludtunk el, és reggel arra ébredtem, hogy ugyanebben a pozícióban ölelve simogat. Így ébresztett. Elhalmozott puszikkal, csókokkal. Nem történt semmi sem. Történhetett volna, mert nem tudtam volna megálljt parancsolni, de mindketten tudtuk, ennek nincs itt az ideje. Azt gondolom felelőtlenség az első közös éjszakán szexelni. Persze vannak, akiknek ez semmit sem jelent. Nekem igen.

Most dolgozik, én itt ülök a nappalijában. Nagyon tetszik itt. Persze még nem meséltem róla, jut eszembe. 29 éves, Norbinak hívják, építész. Magasabb nálam, szemüveges, körszakállas és eszméletlenül vonzó. (Amikor először megláttam élőben, egy pillanatra elállt a lélegzetem is.) szeretek gyönyörködni az arcában, teljesen elvarázsolnak a szemei. Persze jöhetnének a hatásvadász szövegek, de nincsenek. Nincs szükség rájuk.

Várom, hogy végezzen, elmegyünk bevásárolni, és elkészítjük a kedvenc kajámat. Szeretné velem együtt csinálni. Ez annyira tetszik. Kis apróság, de nagyon élvezem. Szóval ma este tejszínes kukoricás sajtos sertésragu lesz tésztával, behűtött Coca Colával. Már nagyon várom.

Volt szó a régi-új szereplőkről is. Gabesz. Egyik nap vele álmodtam, és sokat gondolkoztam rajta, hogy írjak-e neki. Sőt nagyon régóta agyaltam ezen. A büszkeségem nem engedte eddig. Most írtam neki. Válaszolt is, váltottunk pár levelet. Nem igazán tudtam, milyen lesz a fogadtatása. Jó érzés volt pár sort váltani, remélem sikerül megbeszélni az akkori nézeteltérésünk valódi okát, mert túlságosan értékes embernek tartom, hogy elteljen még 1 év anélkül, hogy ezeket ne tisztáznánk. Szóval így Gabesz is visszatért az 5. évadra, természetesen az élet, illetve mi majd eldöntjük, hogy egy-egy „epizód” erejéig tér vissza, vagy állandó szereplője lesz újra.

Andreáról pedig csak annyit, boldog vagyok, hogy a barátja lehetek. Kapcsolatunk több mint 10 évre nyúlik vissza. Szívesen elmesélnék ezzel kapcsolatban mindent, de titkosítottunk minden múlthoz köthető információt. Kizárólag egymással kommunikálunk ezekről. Így Andiról csak ennyi az infó. Ő volt az, aki az elmúlt fél évben minden pillanatban mellettem állt, amíg Zoltánnal évődtünk.

Elkövettem egy hatalmas hibát a volt kapcsolatomban. Szépen fokozatosan leépítettem a barátaimat azért, hogy minden percben a kapcsolatunk épségére tudjak koncentrálni. Zoltánnak nem voltak barátai, az utolsó hónapokban kezdett el haverkodni a munkatársaival úgy komolyabban. Így sokszor lemondtam a találkozókat ebből adódóan, mert rengetegszer kiborult, hogy neki nincsenek barátai. Ezt soha nem teszem meg újra. Szégyellem magam, amiért elhanyagoltam a barátaim, olyan eseményeknek nem lehettem részese, mint pl. Zita babavárása.

Sok mindenért hálás vagyok a volt páromnak. Megélhettem mellette sok olyan érzést, helyzetet, amit eddig még soha, vagy csak elképzeléseim voltak ezeket illetőleg. Ismét bizonyítottam magam felé, hogy alkalmas vagyok a monogám kapcsolatra, valamint hogy felnőttem az érzelmekhez. A szemléletem átalakult, már tudom, mire vágyom. Lettek céljaim, és már boldogan veszem az akadályokat.

Ezek történtek az elmúlt 3 hónapban. Elkezdődött az Atis Blog 5. évada. (Amely a sorban az utolsó.)

i’ll be back very soon!

559.rész | What a day (1 nap Szentendrén)

2011-05-13T19:30:00.005+02:00

Május 8-án sajnos rossz idő volt, így amit elterveztünk évfordulós programnak, sajnos elmaradt. A program eredetileg az volt, hogy kihévezünk Szentendrére, sétálunk, fagyizunk és meglátogatjuk a szentendrei közlekedési múzeumban kiállított régi metró szerelvény egyik darabját. Ezt a programot a 3. Évfordulónkra álmodtuk meg, viszont ténylegesen csak tegnap valósítottuk meg.

Bár reggel, amikor felkeltünk, még nem tudtuk, hogy merre is fogunk órák múlva kikötni. Épp a reggeli közben jött a szikra, hogy na, akkor most menjünk. Felöltöztünk és útnak is eredtünk. 120-as busz > Árpád híd > 1-es villamos > Szentlélek tér > HÉV > Szentendre.

Az Árpád hídi hév állomáson annyira éhes lettem, hogy kénytelenek voltunk venni 20 dkg barackos fornettit, amire az utóbbi időben igen csak rászoktam. (Mert hát finom, ennyi.) Mikor megérkeztünk Szentendrére, az első dolgunk az volt, hogy berobogtunk az első boltba vízért, mert nagyon szomjasak voltunk. Felfedeztük, hogy létezik már narancsos sör, így elhatároztuk, hogy este iszunk egy üveggel. (én soha nem iszok sört, de gondoltam próbáljuk ki- nagyon finom!)

Rövid séta után betekintést nyertünk (ismét) a múzeumba, ahol sok remek kép készült Cucuról, amelyet azóta előszeretettel használ mindenhol. : ) Minden maradt a régi, csak hát megérkezett idő közben az említett régi metrószerelvény egyik része, a 400-as pályaszámú Ganz csoda. Persze minden jármű javarészt le van zárva. Én nagyon meg akartam nézni a metrót belülről, így hát addig „barátkoztam” a személyzettel, míg végül kinyitották nekünk. Élmény volt. Semmi levegő nem volt a kocsiban, sőt szabályosan megszédültünk tőle. De természetesen itt is készültek jó képek.

Ezek után sétáltunk egy nagyot a Duna partján, fagyiztunk egy jót* (annyira nem volt sajnos finom az a bizonyos fagyi, aminek 190 Ft volt gombóca…) Vettünk egy képeslapot, amit megcímeztünk Anyunak, mert mikor kifelé mentünk felhívtuk, hogy merre is megyünk. Arra kért bennünket, hogy gondoljunk rá, miközben fagyizunk. Hát, mi megtettük. Bár szerintünk ma még nem kapta meg, majd hétfőn.

Persze most is, mint eddig bármikor rá kellett jönnöm, hogy Szentendre igen pici és rövid séta után igen hamar a kiindulási ponthoz lehet érkezni. Emlékszem évekkel ezelőtt volt egy illető, aki nagyon hajtott rám és mindig Szentendrére vitt kocsival, hátha a romantikus várocska hatást gyakorol rám és mihamarabb beadom a derekam és szexelünk. Ez nem így lett, nem sok napra rá már se híre, se hamva nem volt. Mulatságos volt, mert alapvetően szerettem este sétálgatni az üres utcákban. Persze ebben csak az volt a baj, hogy nem Ő volt erre a célra a legmegfelelőbb személy. Hála az égnek ezt hamar felismerte, így hát „le lettem koptatva” az én nagy bánatomra.

Hazafelé persze beszereztük a narancsos sörszit, amit este a nagy kortyokkal el is fogyasztottunk.

Így történt hát, hogy 1 napot Szentendrén töltöttünk…

A következő rész tartalmából:

Viszonylag fiatal koromban egy kora reggeli órában azon kaptam magam, hogy Anyu ébresztget, hogy azonnal öltözzek, mert indulunk. Elég fura volt, mert igen hűvös volt, de ragaszkodott hozzá, hogy vegyek rövidnacit és pólót. Mikor a konyhába értem, láttam, hogy a Mamám és a Tatám ott ülnek a nappaliban. Hajnal 4-kor. Sehogy nem állt össze a kép. Próbáltak megetetni, miszerint megyünk ’nagycsaládostúl’ a Nagybani piacra krumplit venni. Persze ezt nem vettem be, hiszen a Mamámék évtizedek óta rengeteg burgonyát termesztettek. Én észrevettem, hogy hatalmas bőröndök állnak már az előszobában, így gondoltam valahová elutazunk kirándulni itthon. Hagytak is ebben a hitben egészen addig, míg meg nem érkeztünk az egyik szegedi utcába, ahol nagy buszok és rengeteg ember állt. Rövid várakozás után kiderült, mit is keresünk mi is itt…

558.rész | Egy múltban ragadt pillanat jelentené a jövőt?

2011-05-07T19:30:00.001+02:00

Néhány napja különleges vízióban volt részem. Utaztam az egyik villamoson, és arra gondoltam, mi történne, ha hirtelen az időben visszarepülnék 92-be. Tehát, mint egy időkapun átsuhanva hirtelen a mai állapotomban 92-be kerülnék ugyanazon a villamoson. És persze mobillal, a táskámmal, az öltözékemben. Hogyan magyaráznám el a közvetlen környezetemnek, hogy pár perccel korábban még 2011-ben voltam. Vajon hinnének nekem, vagy mentőt hívnának, és azonnal teletömnének gyógyszerekkel? Hogyan kérhetnék akkor aprót, hogy tudjak telefonálni haza, az akkor még csak vezetékes számként létező vonalra? Hogyan mondanám az Anyumnak, hogy itt vagyok 27 évesen egy másik városban, jöjjenek értem, miközben lehet 92-ben épp a szobámban aludtam. Mennyi időnek kellene eltelnie, hogy végre rájöjjenek a családom tagjai, hogy valóban én vagyok?

És azon is elmélkedtem, mik lennének az első dolgok, amiket elmesélnék a jövőből. Mi érdekelné őket a legjobban? Hogyan dolgoznám fel a hirtelen magányt, és a tényt, hogy Cucu sehol sincs. Hogy minden, amit eddig megéltem csak az én emlékeimben van. Vajon hány orvos akarná elhitetni velem, hogy éjjel megálmodtam egy új jövőt?

Azon is elgondolkoztam, hogy jönnék ki az akkori saját magammal. Hallgatnék-e fiatal fejjel a mostani fejemre és szavaimra? Megmutatnám-e fiatal magamnak azokat a helyeket, amikhez élmények fognak kötni? Bele mernék-e avatkozni az életem alakulásába? Szólhatnék-e azoknak az ismerősöknek, hogy éljenek amennyit tudnak, hiszen hamarosan meghalnak? Vajon 20 év alatti találmányokból tudnék-e valamit a sajátommá tenni? Megváltozna az egész világ? És meddig tartana a múltban rekedés? Kibírnám ezt a megrázkódtatást?

Szerintem bele lennék betegedve. Azt hiszem, közel két nap után teljesen összeomlanék. Különösen, hogy vannak dolgok, amikhez nagyon ragaszkodom mostani felnőtt életemben, és nem bírnám feldolgozni, hogy azok egy szempillantás alatt a jövőben maradtak.

557.rész | You Haven't Seen The Last Of Me

2011-05-01T19:30:00.006+02:00

Nagy nap ez a mai, tudom. Nektek kevésbé, nekem viszont annál inkább. 2 hónapja, hogy utoljára készült új rész a blogra. Néhány napja azonban elsötétültek a fények a blogon, és egy két olvasón kívül nem láthatta senki sem, hogy mi folyik a színfalak mögött. Az idei legnagyobb filmes premier adta az ötletet, hogy 10 rész erejéig visszatérjen a blog új pompában, így lett minden csupa Burlesque.

Az új design 2 hét alatt készült el végleges formájára, és 13:20-kor debütált a blogon, és azóta már bárki számára újra elérhető.

Mindenki tudja, hogy tavaly egész év közepétől azt vártam, hogy mikor lesz a mozikban Cher új filmje a Díva. Persze hazánknak sikerült addig szarakodnia, míg végül már Oroszországban is megjelent a DVD magyar szinkronnal. Így mondanom sem kell, hogy a mozikba természetesen nem került be a film. Viszont januárban nekem már megvolt DVD-n magyar szinkronnal, így élvezhettem a varázsát.

A film pont olyan, amilyenre számítottam. Semmivel sem kevesebb, de (sajnos) nem is több. Cher gyönyörű, mint mindig, és számomra meglepő módon Christina is nagyon jól játszik. A sztori igen kiszámítható, de összességében igen szerethető.

Viszont, ha már moziról van szó, képzeljétek, megnéztük az Ébredj Velünk című filmet Harrison Ford és Diane Keaton főszereplésével. Pont 1 hete nagyon sok év után találkoztam újra egy számomra igen kedves illetővel, akivel aztán a moziban kötöttünk ki. Ordítva röhögtünk a filmen. Nagyon tetszett, és személy szerint nagyon várom, hogy végre megjelenjen DVD-n is. Aki még nem ismerné:

Remélem, minden olvasóm jól van, ezt el is felejtettem kérdezni. Hamarosan készülnek új letölthető CD-k, képzeljétek el. Régóta nem készült már Atisos CD, de egy ideje már folynak a válogatások, hogy mely dalok is kerüljenek fel az új lemezekre. Több elképzelés volt a lemez jellegét tekintve, már hamarosan a kész anyagot tölthetek le. Legutoljára ugye a 3 lemezből álló Michael Jackson kollekció készült el, most viszont 2 különböző 1-1 korongból álló kollekció készül. Az egyik a várva-várt CHER lemez lesz, a másik pedig az abszolút kedvenc, Greg Laswell válogatott dalait tartalmazza majd. Érdemes lesz majd töltögetni őket.

A Hacsakegykicsihiányzikban minden rendben. Nagyon szeretek itt dolgozni. Szerdán megyünk csapatépítő tréning alkalmából Visegrádra, de nem akárhogyan. Reneszánsz korba „repülünk” vissza, és különböző feladatokat csinálunk majd. Nagyon várjuk. Én személy szerint a firenzei csapatba kerültem, így remek kollégáimmal játszhatunk majd kedvünkre. A csapatunk igen jól lett összeválogatva, reméljük, mi leszünk a nyertes csapat, akik majd a sok-sok aranyat és ételt megszerzik maguknak.

Tudtátok, hogy Bette Midler, Diane Keaton és Goldie Hawn összedugták a fejüket, hogy egy új mozifilm készüljön, mint elvált nők? Személyesen Bette Midlertől kaptam a hírt a Facebook-on. Aki nem hinné el, itt egy kép bizonyítékként. Remélem ütős lesz, mint az első rész, mert attól igen csak megfeküdtem minden percben.

Remélem ma mindenki felköszöntötte az egy szem Anyuját, hiszen ma az ő világnapjuk van. Én már reggel 8-kor hívtam telefonon Őt, örült is neki. Cucuka dolgozik, hamarosan jön már haza. Tegnap meg én dolgoztam, és este (kb.) fél 9-kor ki is dőltünk mindketten. Így közel 12 óra alvás után igen fitten ébredtem fel, és hozzáláttam az utolsó simításokhoz a blogon.

És… mi jöhet még? Azt csak én tudom.

You Haven’t Seen The Last Of Me.

556.rész | Sok nap, Greg, haj és Grace

2011-02-19T16:34:00.000+01:00

Az elmúlt napokban a hullámvasút legmélyebb és legmagasabb pontján szaladt át az életem. Mit ne mondjak, majdnem hánytam. Kezdődött a hét azzal, hogy kénytelen voltam itt Pesten egy új fodrászt keresni, mert nem volt időm lemenni Szegedre, hogy Ancsa megszakértse a hajam úgy, ahogyan azt én szeretem. Mivel sok jót hallottam a Bio Hair szalonokról, gondoltam elmegyek oda. Mikor megérkeztem elé, álltam vagy 3 percig, hogy bemenjek-e. Tele volt olyan missz picsákkal, akiket én genetikailag utálok. Erőt vettem magamon, azt mondván jó lesz ez. Leültettek, hogy várjak, erre megérkezett egy kb. 24 éves kiélt csaj, aki minimum 35-nek nézett ki. Azt mondta, ő lesz a fodrászom. Na, mondom remek. Elkezdte mosni a hajam, és egy jó nagy adag sampont belecsapott a bal szemembe. Persze úgy csinált, mint ha észre sem venné, gondolom az aktuális videót nézte a szemben lévő tv-ben. Mikor szóltam neki, hogy hé! ég a szemem már, adjon már valami rongyot amivel kitörölhetem az idegen, állítólag bio származású anyagot. Természetesen erre is várnom kellett még legalább 5 másodpercet, mire kaptam egy negyedig bevizezett Szilvia törlőkendőnek látszó TESCO gazdaságos papírtörlő fecnit. Azt természetesen nem mondta, hogy elnézést, vagy valami, vihogva odaszólt, hogy jól vagy? Mondom igen, csak kiégetted a retinám. Erre az a nyomorult elkezdett nevetni. Mondtam magamban, basszus jó helyre jöttem. Miután ez a fenomenális élmény után kiszállhattam végre a mosóból, kivitt a kirakatba, hogy ott vágja a hajam. (Kirakat=bejárati ajtó mellé) Mondtam magamban, na király, minden ember azt nézi, ahogy ez a nő szenved a hajammal. Megkérdezte, hogy milyen legyen a hajam, elmondtam neki. Közel 3 éve mindig olyanra vágatom a hajam. Nem rövidre, nem felnyírtra, a kopaszodó részeket jól elrejtve. Szerintetek hogy vágta a hajam? Megfogta a hajnyírót és minden oldalon felnyírta a fejem tetejéig. Azt hittem a lépébe szúrom a gépet. Olyan sokkot kaptam, hogy elmondani nem tudom. Néhányat nyisszantott még rajta, és közölte, hogy kész. A sokktól nem tudtam köpni, nyelni. Fogtam magam és eljöttem. Most nagyon béna a hajam, nagyon. Még szerencse, hogy gyorsan nő, és nem sokáig kell elviselnem így. Soha többé ~~Bio~~ Bad Hair. Soha. Az a csaj, aki ott dolgozik egy sintér. Remélem minél hamarabb egy tyúkcsontozó üzemben találja magát, és ott kiélheti eme ferde hajlamait. De azt jobban kívánom, hogy egy hölgy vendége állítsa bele az agyába a hajszárítót, hogy észbe kapjon.

Sokk is volt még a héten jó pár. Tegnap előtt este Cucu már mondogatta, hogy fáj a lába. Amióta 2 éve trombózisa volt, figyelünk minden apróságra. Reggelre sem múlt, és délelőttre már meg is dagadt egy kicsit a lába a munkahelyén. Mondtam neki, hogy menjen orvoshoz, aztán intézkedünk. Így is lett. Az üzemorvos szerint trombózis gyanú, ezért menjen a háziorvosához. Ez volt az instrukció. Ott kb. 2 órás várakozás után elküldtek bennünket a Honvég kórház érsebészetére, hogy megnézzék, valóban az-e. Vérvétel után tűvel a kezében 6! órát kellett ülnie, és várnia az eredményt. Én közben délutános voltam, így be kellett mennem dolgozni. Mikor este 8-kor végeztem, Cucuka addigra végzett. Kiderült, hogy a véreredményében az értékek negatívak, így nincs trombózisa, csak az érfala gyulladt be. Megnyugodtunk, mert nagyon féltünk, hogy ismét 2 teljes hét ágyban fekvésre ítélik, vagy rosszabb esetben befektetik valamelyik kórházba. Szegénykém tegnap reggel 4-kor kelt, és este negyed 9-kor indulhattunk el haza. Gyorsan megcsináltam a vacsit, aztán befeküdtünk az ágyba és közel negyed óra után már aludt is. Most szombat dél van, de még most is húzza a lóbőrt. Én meg kijöttem a konyhába, hogy minél többet tudjon pihenni.

A munkahelyemen minden rendben. Egyre több munkatársammal kommunikálok, és Ők is velem. Jó lesz ez. Maga a munkám nagyon fárasztó, mert némelyik adós ügyfél rendkívül nehéz eset. Az elmúlt napokban például többször küldtek el oda, mint eddigi életem során. De ezeket az eseteket leszámítva nagyon élvezem. Jó helyre kerültem.

Mint azt a miniblogban már írtam, elköltöztünk Stars Hollow városából, fájó szívvel ugyan, de Seattle felé vettük az irányt. Cucu élvezi, tetszik neki a kórház, és ahogy észrevettem, nagyon tetszik neki a „Náci” karaktere. Én harmadjára kezdtem újra, de még most is úgy nézem, mint amikor legelőször láttam. A Grace klinikáról van szó, amelyből már a negyedik résznél tartunk. (A napokban jelent meg itthon a hatodik évad dvd-n.) Szóval most ezt a sorozatot nézzük minden este. Telis tele van kiemelkedő zenékkel, amelyekre már Cucu is felfigyelt. Szóval most ezeket hallgatom szívesen, és azt is észrevettem, hogy mostanában nagyon sok Greg Laswell-t hallgatok. Szeretem a hangját, a stílusát. Szerintem nagyon egyben van. Ráadásul van valami egészen elképesztő kisugárzása is, amivel még engem is levesz a lábáról. Ha már zenénél tartunk, bemutatom nektek új közellenségem, Shakirát. Egyszerűen olyan szinten felidegesít a hangja ahogy nyávog, és vakkant, hogy kész vagyok teljesen. Valamelyik nap vásárolni voltunk Cucuval, és kínkeservesen nyomkodtam szét a fagyasztott brokkolikat a kezemben, mert a rádióban Shakira szólt a Loca dalával. Egyszerűen kivagyok tőle. Szívem szerint megfognám Shakira hangszálait, és addig húznám kifelé a testéből, amíg teljesen néma nem lesz. Igen, agresszívvá válok akkor, amikor az ő hangját hallom. Ez mindig így volt. Mindig is utáltam. De most különösen.

Azért, hogy ne ilyen rossz szájízzel záródjon ez a rész, elmesélem nektek, hogy láttam az új Britney videót, a Hold It Against Me-t. Cool. Ennyit tudok elmondani róla.

Igen, ennyi volt ez a rész.

Vége.

555.rész | A héten történt

2011-02-12T13:11:00.000+01:00

Képzeljétek el, már az új helyen dolgoztam a héten. Többször is sokkolt az egész, de összességében nagyon jó hetet tudok magam mögött. Kedden volt az első napom, amikor intenzív tréningen vehettem részt, hogy legyen valami fogalmam arról, hogy mit is fogok valójában csinálni. Szépen lassan megismertem a főnökeim is, valamint a közvetlen kollégáim. Kedvesek, összesen 22-en vagyunk az osztályon. Fiú lány arányban (ha eddig jól számoltam) akkor velem együtt 5 pasi, az összes többi csajszi. Van egy srác, aki folyamatosan figyelget, persze ő még nem tudja, hogy én tudom, hogy ő a tudomkicsoda kicsodája. Szóval mókás. Kicsit játsza is az eszét, így gondolom nem leszünk nagy kebelbarátok… Viszont van egy másik srác, akit történetesen Atisnak hívnak, ő igen kedves. Ő volt az első, aki odajött bemutatkozni és kezet fogni velem. Jól esett nagyon, mert egy megszokott társaságba újként becsöppenni nem éppen a leghálásabb dolog. Pláne úgy, hogy szerették azt a személyt, akinek a helyére jöttem.

Maga a munka nagyon kemény, meg is lepődtem, hogy mennyire. Rengeteg a jogi osztály által megalkotott szöveget kell használnom folyamatosan, amikor ügyféllel beszélek. Péntek estére már eljutottam oda, hogy kifejezetten élveztem, hogy nagyon hivatalos hangnemben beszélgethetek. A cégről korábban is volt egy elképzelésem, de mindent felülmúlt. A legjobban azonban mégis az ebédlőn döbbentem meg. Az 5. Emeleten van egy hatalmas terem, ahol 18 négy személyes asztal található, 6 ital és édességautomata, 8 mikró, és 4 mosogatógép. Az ebéd úgy megy, hogy kiveszel magadnak tányérokat és evőcuccokat, beteszed a kajád a mikróba, és megeszegeted, majd ha végeztél, minden megy a mosogatógépbe. Teljesen jól működő rendszer, mindenki meleg kaját hoz magával. Nem olyan, mint máshol, hogy szendvicseket zabálnak az emberek. Van egy hangulata, hogy a kollégák így esznek. Maga az étkező hangulata is nagyon megnyerő. Egyébként szintenként mágneskártyával lehet csak mozogni. Tök jó. Az eddigi cégek (ahol dolgoztam) soha nem adtak erre a biztonságra. Kicsit úgy kell elképzelni az érzést, amikor beérek, mintha egy kínai 100 Ft-os boltból nyílna egy D&G márkaüzlet. Szóval teljesen jó minden. Élvezem. Persze most még sokat kell tanulnom, úgyhogy mindig azt kívánom, jaj de jó lenne, ha már lenne rutin is. Akkor végre sikerülne úgy hazajönnöm, hogy itthon nem a benti dolgokon agyalok. De persze ez is el fog jönni hamarosan.

A hét keddjén töltöttük be a 33. hófordulónkat. Ami ugye azt jelenti, hogy már csak kicsit kell aludni és betöltjük a 3. Évünket Cucuval. Várjuk már nagyon. Valószínű, hogy idén is Egerben fogjuk megünnepelni, ahogyan szinte már hagyománnyá vált.

Ma egész nap olyan 90-es évek hangulatában égek, éppen ezért megmutatom azt a dalt, amit mindig is szerettem, és mostanában különösen sokat hallgatom nosztalgiázás gyanánt.

A Gilmore lányok befejezése csúszott, ha minden igaz, most hétvégén búcsúzunk tőlük. Cucu már nagyon várja, hogy nézzük, persze Ő még nem tudja, hogy így jobb neki, mert tudja, hogy van még rész, amit meg tudunk nézni. Amikor már az utolsó részt is megnéztük, utána már nincs tovább, és szerintem a felismerés sokkal rosszabb. Persze ugyanakkor már várja a Grace Klinika első részeit is, mert sokat hallott róla. Annyira sokat, hogy tavaly például a 4. évadot Tőle kaptam. Szóval hamarosan Seattle-ben fogunk „élni”. Addig is marad a Gilmore univerzum.

554.rész | Ha csak egy kicsi hiányzik...

2011-02-05T21:05:00.001+01:00

Sziasztok, újra. Igen régen írtam, akartam, de nem volt idegzetem hozzá. Tulajdonképp az egész 1 hete pénteken kezdődött. Illetve, már az újévkor eldöntöttem, hogy keresek egy másik munkát, mert a jelenlegi (akkori) nem elégített ki teljesen. És mivel én sem vetem meg a pénzt, így mondhatni anyagilag is többre vágytam. Cucuka természetesen nagyon támogatott ebben az elképzelésemben, hiszen egy fix, bejelentett állás mégis csak más, mint egy vállalkozói jogviszony. Szóval egész januárban bújtam az álláshirdetéseket, és küldözgettem az önéletrajzom jobbra-balra. 1 hete pénteken aztán rátaláltam egy állásra reggel, amire el is küldtem a szükséges anyagjaim. Még aznap délután jött is a telefon, hogy hétfőn várnak egy személyes interjúra. Mentem is reggel álmosan, izgalmakkal tele. Ismertették velem a lehetőséget, amely a Telenor állása volt. Tetszett is, meg nem is. (Ja, azt kifelejtettem, hogy egy közvetítő céghez mentem). Ajánlottak egy másikat is, a Vízműveknél, ahol a vezetői tapasztalatom is kiélhettem volna, viszont megkérdezték tőlem, hogy mit szeretnék hosszútávon elérni a munkahelyemen. Én erre kategorikusan kijelentettem, hogy karriert. Ekkor már mondta a csaj rázva a fejét, hogy ezek a munkák kötött pozíciós munkák, így akkor ezek kiesnek, viszont van egy másik lehetőség. Na erre már kezdett felcsillanni a szemeim. Mondta a csaj, hogy tudnom kell, hogy nagyon nehéz bekerülni, és igen hosszadalmas az interjúztatás, mert minimum 4 körös. Ekkor kezdett egyre jobban érdekelni a dolog. Mondtam, hogy próbáljuk meg. Át is küldték az anyagom a cégnek, ahonnan várnom kellett az első interjút, amely telefonon keresztül zajlik. Így is lett. Még hétfő délután hívtak, és miután azon átmentem, szerdán meg kellett jelennem személyesen is. Akkor volt még 2 kör, amin sikeresen átmentem, és pénteken volt az utolsó, reggel 10-kor. Sikerült. Egy hely volt, amire kerestek valakit, az pedig én lettem. Hétfőn írjuk alá a szerződésem, és kedden reggel kezdek. Hogy hol? Ha csak egy kicsi hiányzik… Szóval ez a helyzet. Nagyon boldog vagyok. Kiváló munkahely, kiváló környezet, kiváló feltételek. Szerencsés vagyok. Nem kicsit. Nagyon.

A napjaim eddig ez tette ki. Szegény Cucunak már az idegrendszerén táncoltam, annyira feszült voltam, hogy sikerül-e bekerülnöm. Szabályosan alvási nehézségeim voltak, annyira stresszes voltam. Soha nem akartam egy munkahelyet sem ennyire, mint ezt. Persze azért a szokásos esti „lányok” adagra mindig maradt időnk. Olyannyira, hogy hamarosan (holnap) elbúcsúzunk a Gilmore lányoktól, hiszen a hetedik évad utolsó részeinél tartunk. Tervezek egy exkluzív búcsú részt is, amelyet nagy valószínűséggel holnap este fogok bemutatni.

Addig pedig bemutatom a vadonatúj Gilmore lányok kiadványt, amely egy könyv, amelyben 500 oldalon keresztül a sorozat minden titkára fény derül. Igazi csemege ez minden Gilmore fannak, hiszen interjúk, színfalak mögött készült cikkekkel és képekkel van tele. Természetesen hamarosan nekem is lesz egy ilyenem, hiszen rendelni fogunk egy példányt. Nem hiányozhat a kollekcióból. Aki pedig szeretne egy példányt, 32$-ért már hozzá is juthat. Egyébként egyre több Gilmore szereplő nyilatkozik egy esetleges filmről. Mi Cucuval nagyon várjuk, mert egyáltalán nem igaz, hogy mindennek vége kell, hogy legyen. Íme, a könyv képekben, és video formájában.

553.rész | A mozivásznon én őket látom

2011-01-26T23:12:00.003+01:00

Igen régóta tervezem, hogy összegyűjtöm azokat a filmeket, amelyek engem a legjobban megfogtak, vagy éppen amelyeket a leginkább szeretek nézni, újranézni. Sok ilyen film van. Az utóbbi időben viszont észrevettem, hogy tematikusan választok filmeket, és csoportosítom a kedvenc színészeimhez azokat. Így jött a gondolat, hogy összegezem magamban, ki is azok a színészek, akiket én a legjobban szeretek, és akik miatt megveszek egy filmet, avagy elmegyek a moziba. Nem volt egyszerű. Amikor már kezdett összeállni a lista úgy döntöttem, hogy két részben mutatom be Nektek. Első részben összegyűjtöttem azt a 20 férfi színészt, akik a szememben színészek. Rangsorolni már képtelen voltam, hiszen mindenki más, és mindenkit más dolgok miatt szeretek. Viszont a lista a filmekkel együtt elkészült. Fogadjátok szeretettel.

Kedenc filmjeim:

Kés, villa, olló

A tégla

Mini beindul

Dick és Jane trükkjei

Aviátor

Ennyi!

Sztárom a párom

Kedvenc filmjeim:

Míg a Jackpot el nem választ

Szerelem sokadik látásra

Kedvenc filmjeim:

Éjszaka a múzeumban 1-2

Agyő, nagy Ő

Vejedre ütök

Derült égből Polly

Jószomszédi iszony

Apádra ütök

Keresd a nőt

Kedvenc filmjeim:

Ő a megoldás

Nem kellesz eléggé

Anyám nyakán

Kedvenc filmjeim:

Gilmore girls - Szívek szállodája

Hepiendek

Tesztoszteron

Doktor Addison

Napsütötte Toszkána

Kedvenc filmjeim:

Hajsza a föld alatt

A csontember

Kedvenc filmjeim:

A csúf igazság

P.S. I love you

Kedvenc filmjeim:

Eszeveszett küzdelem

Túzfal

Hollywoodi őrjárat

Temetetlen múlt

Zuhanás

Hat nap, hét éjszaka

A szökevény

Ártatlanságra ítélve

Kedvenc filmjeim:

A mintadiák

Lone Star

Kedvenc filmjeim:

Minden kút Rómába vezet

Ilyen az élet

Kedvenc filmjeim:

Viharsziget

A szabadság útjai

Véres gyémánt

A tégla

Az utolsó óra

Aviátor

Kapj el, ha tudsz

New York bandái

A part

A vasállarcos

Titanic

Marvin szobája

Gilbert Grape

Kedvenc filmjeim:

A tégla

Az esemény

Boogie nights

Kedvenc filmjeim:

Gilmore girls - Szívek szállodája

Hősök

Boncasztal

Kedvenc filmjeim:

Chicago

Dr. T és a nők

Ősz New Yorkban

Oltári nő

Micsoda nő

Vágyak vonzásában

Kedvenc filmjeim:

Nászajánlat

Közös titkunk

Mindenképpen talán

Kedvenc filmjeim:

Burlesque

Az ördög Pradát visel

Terminál

Álmomban már láttalak

Amerika kedvencei

Kedvenc filmjeim:

Terminál

Kapj el, ha tudsz

Forrest Gump

Philadelphia

Kedvenc filmjeim:

Hét élet

Hancock

Legenda vagyok

A boldogság nyomában

A randiguru

Én, a robot

Bagger Wance legendája

Men in black 1-2

Kedvenc filmjeim:

Bíbor violák

27 idegen igen

Nem fogadott hívás

Kedvenc filmjeim:

Viharsziget

Cserbenhagyás

Ha igaz volna

Flört a fellegekben

552.rész | Ildi és a kolbászos Medve sajt

2011-01-18T20:50:00.000+01:00

Hazánkban tényleg sokan komolyan azon aggódtak, hogy ki fogja nyerni a Való Világ párbaját. Persze előre megírt forgatókönyv szerűen lehetett tudni, hogy Ildi lesz az, aki tényleg haza fog menni a villából. Nekem személy szerint nagyon unszimpatikus volt a bent eltöltött napok alapján. Érezhető volt, hogy nagyon nem tud beilleszkedni, és ez miatt teljesen kifordult magából bizonyos helyzetekben. Aztán amikor jó nagy különbséggel Éva ment vissza valahogy lenyugodott. Hétfőn pedig a Blikk vendége volt, és telefonon lehetett tőle kérdezni.

Itt kezdődik az egész sztori. Aznap reggel kitaláltuk Cucuval, hogy vonatozunk egy kicsit, és az esztergomi vonattal elmegyünk Solymárra, ott bevásárolunk az Auchanban. Már itthon kitaláltan, hogy 11 után fel fogom hívni a Blikket, hogy kérdezzek pár dolgot Ilditől. Mikor megérkeztünk az Angyalföldi vasútállomásra elkezdtem hívogatni a megadott számot. Persze folyamatosan foglalt volt, de aztán végül egyszer csak kicsengett. És felvette a telefont Ildikó. Kedvesen bemutatkozott, és fel is tettem neki azokat a kérdéseket, amelyek engem érdekeltek. Nagyon kiegyensúlyozott volt, érezhetően nagyon jókedvű volt. Elmondta, hogy nagyon jó kint, mert nagyon sok pozitív dolog veszi őt körül, míg a villában utálták. Kellemesen elcsevegtem vele, és teljesen szerethető volt végig. Nem olyan, mint a tv képernyőn. Persze ahogyan azt mindenki tudja, az összefoglalókban elég jól megvágott jelenetek találhatóak, amik nem tükrözik a 24 órás összezártság minden pillanatát.

(Ma vezércikk lett, hogy Gigi elszólta magát a szállodában történt újraforgatás miatt, ami élőben ment a neten. Természetesen mielőtt befejezte volna a mondatot, ami erről szólt, azonnal megszakították az élő adást a „Pillanatnyilag nincs élő közvetítés” felirattal. Ma estére már az RTL mindenhonnan letiltotta ezt a beszélgetést. Én még láttam tegnap késő éjjel.)

Szóval egy kicsit úgy érzem, hogy Ildikó valahol a VV „áldozata” lett, és szerencsétlen lejáratta magát. Holott tényleg kedves meg minden. Megnéztem a Blikk találkozón készült videót is (természetesen benne van, hogy telefonon beszélgetek vele), és szabályosan az volt az érzésem, hogy olyan a képeken, mint egy hírbemondó.

Egyébként maximálisan nem értek egyet azokkal az emberekkel, akik fújolnak azért rá, mert nem tudott bizonyos évszámokat. Őszintén szólva meglep az emberek reakciója. Szerintem 10 emberből 9 nem tudott volna pontos adatokat mondani ezekre a kérdésekre. Mindenkinek az érdeklődési köre határozza meg a tájékozottságát. Ez olyan, hogy én biztos nem tudnék válaszolni évszámos történelmi kérdésekre, hiszen a történelem maximálisan hidegen hagy, ellenben sok olyan dologra tudnék, amire más nem. Egyszerű. Más dolgok érdekelnek bennünket.

Az úgynevezett általános műveltségre hivatkozik mindenki. Nem ezen múlik, hogy valaki művelt-e. Én sem azért leszek művelt, mert pontról pontra felsorolom a tejpermeátum gyártásának folyamatát. Pedig bármikor elmondanám. Szóval Ildikó a szememben egy cseppet sem volt ebből kifolyólag tudatlan. (Szintén nem volt Király Linda sem, amikor nem tudta a Himnuszt. Egyébként erről is ki tudnék akadni… )

Ildikó mindenképp szeretne a médiában maradni, az idő majd eldönti, hogy fog-e neki sikerülni. Félek, hogy nem, hiszen ma tényleg nem az emberi értékek azok, amelyek a legfontosabbak.

A kedvencem, hogy rengetegen szidják a tv csatornákat, hogy leszoknak a tv nézésről, mert annyira szánalmas műsorok mennek. Ilyenkor persze mindenki elfelejti, hogy azért mennek ezek a műsorok, mert ezekre van igény. Tehát a lakosság igényéhez igazodik a tv csatorna, hiszen neki is csak akkor lesz bevétele. Nem a tv-ben van a hiba, hanem a sok megkeseredett, perverz televíziónéző lakosban.

Egyébként nevetni fogtok, ma nem is erről akartam írni. Inkább arról, hogy megvettük Cucuval a Viharsziget című filmet, Leonardo DiCaprio főszereplésével. Meg is néztük. Hiába a sok negatív nézői kritika, minket nagyon leszögezett a film. Sőt, a végén akkorát döbbentünk, hogy el sem tudom mondani. Tetszett a film nagyon. Ha mégis negatív kritikát kellene mondanom, akkor azt hoznám fel, hogy egyetlen extra sem került fel a lemezre, amit én személy szerint nagyon hiányoltam. Minden film vásárlásakor a következők dominálnak: borító, kiadó, extrák, ár. Például, ha egy film több forgalmazónál jelent meg, simán megveszem többért azt, ami a számomra kedvesebb kiadóhoz tartozik. Előszeretettel gyűjtöm egyébként a warner home video és a fórum home entertainment filmjeit.

Ma este is lesz egy különleges film. Szintén Leo. A szabadság útjai. Nagyon régóta tervben volt, hogy megvásárlásra kerül, azonban a 2990 Ft-os ár az egy lemezt tartalmazó dvd-ért pimaszul sok volt. Kapóra jött, hogy a Paramount filmjei átkerültek (az egyébként általam mérhetetlenül utált) Select Videohoz, így az Intercom forgalmazási joga lejárt, és ennek következtében 1000 Ft-ért bezsebelhettükk. (a Viharszigettel együtt.)

A film ízelítője:

Frank és April világéletükben átlagostól eltérõ embereknek tartották magukat. Miután beköltöznek új házukba a Revolutionary Roadon, megvetõen elhatárolódnak az őket körülvevő kertvárosi egyhangúságtól, és elhatározzák, hogy soha nem lesznek a társadalmi elvárások rabjai. Ám hiába lázadnak, Wheelerék egy idõ után azon kapják magukat, hogy kezdenek pontosan olyanná válni, mint szomszédaik: egy derék férfi, aki unalmas munkát végez és semmihez sincs kedve, oldalán pedig egy nem túl boldog, titkon kalandokra vágyó háziasszony. Olyanok, mint bármely más amerikai család: elveszítették az álmaikat. Hogy változtasson sorsukon, April merész tervet kovácsol. Újra akarja kezdeni az életüket az ismeretlen és izgalmas nagyvárosban, Párizsban. Ám amikor a terv sínre kerül, mindketten pánikba esnek - egyikük mindenáron szabadulni próbál, másikuk pedig megmenteni, amijük maradt, mindegy, milyen megalkuvás árán.

Cucut nagyon nehéz rávenni az ilyen filmek megtekintésére, így a ma este tökéletes ebből a szempontból, mert egyedül vagyok itthon. Persze sokkal jobb lenne együtt megnézni Vele. Van a filmnézésünknek egy különleges atmoszférája. Szeretem. Szóval ma ezt a filmet fogom megnézni. Állítólag nagyon jó, és sokan azonnal újranézték. Nagyon kíváncsi vagyok. Az biztos, hogy Leo-nak eddig nem sok filmje van, amire azt mondtam volna, hogy nem tetszett. Leginkább talán a Kapj el, ha tudsz-ban tetszett a legjobban. Azt a filmet imádtam. Azóta is szeretném megvenni a két lemezes extra változatát, amit sajnos már nem lehet sehol sem kapni.

Ez volt a mai összefoglaló.

Ja, ami sehová nem passzolt, de mindenképp közölni akartam, nagyon-nagyon szeretem a kolbászos medve sajtot!

551.rész | Tizenkilenc-harminc

2011-01-15T19:30:00.003+01:00

(Szinte már megszokottá vált, hogy ha 19:30, akkor Atis Blog)

Nagyon vidám estét mindenkinek, újra itt vagyok! Nem kellett sokáig vári rám. Boldog új évet Mindenkinek! Bízom benne, hogy az ünnepeket mindenki kipihente, és okos fogadalmakkal együtt vágtatok neki a 2011-es évnek.

Természetesen idén sem marad az internet Atis Blogja nélkül, így hát elkészült a vadonatúj 2011-es dizájn, amely szerintem különösen jól sikerült.

Az ünnepek nagyon gyorsan elszaladtak, mire észbe kaptam, már Január 3 volt. Karácsonykor megint elhalmoztuk magunkat sok ajándékkal, és ünnepi vacsora is készült. Haza is látogattunk mindketten vidékre másod, illetve harmadnapon. Szilveszter este végül nem a megszokott Pa-Dö-Dő koncertet választottuk Cucuval, hanem itthon maradtunk inkább. Lehet, hogy öregszünk? Bár hajnalban elég sok ismerősömmel beszéltem facebook-on, akik szintén maradtak otthon. Biztos úgy volt vele mindenki, hogy még 1 nap pihenés jót fog tenni.

Aztán indult 2011, folytatódott a Való Világ.

Amikor meghallottam, hogy indul egy új széria a Való Világból azt mondtam, hogy semmi szüksége az embereknek rá, hiszen a televíziózási szokások sokat változtak az elmúlt 5 évben. Ma már a vad idegen emberek nem olyan érdekesek, mint a celebek. Ebből kiindulva nem is akartam nézni. Aztán az első beszavazó műsor előtt kicsit olvasgattam a jelöltekről, és hát nem utolsó sorban nagyon kíváncsi voltam, hogy ki vezeti a műsort.

Stohl András kétség kívül a legtehetségesebb műsorvezetők egyike, és roppant módon sajnáltam, hogy nem ő kapja a műsort. De amikor kiderült, hogy Balázska vezeti majd, elpuffant az agyam. Balázst nem szeretem. Iszonyat nagyképű, bunkó, és reménytelenül bunkó. Liluval alapvetően semmi bajom sincs, nagyon tehetségesnek tartom, és az adásokat nézve mára már nagyon szépen levezényel egy élő adást egyedül is. De Balázska. Érdekelne, hogy kinek tartja a fenekét az ertéelnél, hogy még ma is ott van.

Szóval elkezdődött a VV4, trend lett (szokás szerint) fikázni. Mindenhol olvastam, hogy mennyire ciki a műsor, amit nem is néznek, viszont a szereplők nevét és cselekedeteit említve ment a pletyka. Szabályosan már kezdtem feszült lenni a sok álszent fészbuk „ismerősömtől”, hogy erről megy a téma az üzenőfalon.

Én nem nyilatkoztam eddig a műsorral kapcsolatban sehol sem. Egészen mostanáig.

Több oldalról vizsgáltam magát a műsort, illetve a szereplőket. Korábbi VV-s lányokat ugye a munkámból adódóan nagyon jól ismerem, így teljesen más szemszögből nézve alakult ki bennem a vélemény.

A műsor (dizájn, megjelenés, zene stb…)

A korábbi szériákkal szemben végre elmaradtak a langyos semleges színek, és helyette rendkívül divatos neonos színvilág jelent meg. Az adásokban sokkal több mozgó grafika van, amitől kifejezetten él a díszlet. (Nézzétek meg, amikor a párbajon mutatják a grafikonokat, hogy kinek hány %-a van eddig.) A stúdióban is remek színek az uralkodóak, és nagyon jót tettek ezek a hatalmas kivetítők is. Amikor Balázska vezeti a műsort, akkor természetesen még CHER jelenléte sem mentené meg a műsort. Viszont amikor Stohl van nyeregben, él minden. Játszik. Leköt. Élvezem. Lilu közel sincs ehhez a tudáshoz, viszont tehetséges. Balázs jelenlétében viszont rendkívül pimasz lesz ő is. Bizonyára ez a fiatal nézőknek bejön. Nekem nem.

A műsorhoz készült főcímdal hihetetlenül gyenge. Olyannyira, hogy a Tóth család egyik legnagyobb szégyenét tudhatja magáénak ezzel a dallal. Ellenben a főcímhez készült dalrészlet nagyon jó, és az egész műsor felvezetésének ad egy extázis érzést. Nagyon jó ötlet volt, hogy a szereplők a VV emblémájával játszanak, és a játékmozdulatokkal együtt mozognak a neveik is. Látszik és érződik is, hogy lett beleölve sok pénz a műsorba. Azt gondolom, hozza is vissza rendesen. Külön értékelem, hogy a nézők fizetésmentesen is bele tudnak szólni a műsor felépítésébe.

Mielőtt a szereplőkre térnék, külön ki kell emelnem, hogy nagy dicséret jár azoknak, akik ilyen karaktereket találtak ki ebbe a szériába. Mind az orvosok, mind a pszihók nagyon jó munkát végeztek. Sikerült olyan egyéniségeket kiválasztaniuk, akik önmagukban is sok nézőnél kiverik a biztosítékot, pláne együtt.

Az általam kedvelt szereplők:

SZANDIKA (Plasztik cica)

ALEKOSZ (Okostojás)

ÉVA (Törtető)

Sajnos Zsuzsi és Gina már nem játékosok, pedig ők is nagyon szimpatikusak voltak.

Amikor ezeket olvassátok, már javában megy a párbaj ÉVA és ILDIKÓ között. Remélem, Ildikó kiesik a francba.

Lassan költözünk. Kb 1 hét, és ki kell költöznünk Stars Hollow-ból, mert véget ér a 7. évad. Tegnap este kezdtük el az első részt ebből az utolsó évadból. Nekem már 5. alkalom, Cucunak az első. Még nem teljesen tiszta, hogy Seattle, vagy a Lila Akác köz lesz az ideális lakhelyünk esténként. Én nagyon szeretném azt is, hogy költözzünk Kaliforniába is ahol ugyebár a Narancsvidék játszódik, viszont Cucukát nem tudom rávenni semmi pénzért sem.

Azt viszont garantáltan tudom, hogy Cucunak nagyon fognak hiányozni a „lányok”, mert nagyon megszerette a Gilmore családot. Apropó láttátok, hogy az atis TV-n megtekinthetitek egyben a Gilmore girls legjobb jelenetének egyikét?

Képzeljétek el, megvan 2011 első két DVD-je, amely a VIHARSZIGET, valamint a SZABADSÁG ÚTJAI című filmek Leonardo DiCaprio főszereplésével.

Izgalmas év lesz az Atis Blog világában is, ugyanis Michael Jackson 3 lemezes letölthető kollekciója után hamarosan érkezik egy új kollekció CHER-től, amin természetesen helyet kapott a Believe című kedvencem is. A közeljövőben bővülni fog az ATIS BLOG ZENEI KOLLEKCIÓ olyan nevekkel, mint Britney Spears, Kylie Minogue, Aqua, Westlife és így tovább. Természetesen minden kollekció a legjobb minőségű felvételeket fogja tartalmazni. Idén bemutatásra kerül számtalan olyan rész is, amely tavaly íródott, ám soha nem kerültek be a blogba. Ilyen például a Stars Hollow-ról szóló rész is, valamint az is kiderül, melyik sztárt engedném be az ágyamba, és ki az, akit szívesen ott is tartanék, avagy vissza is rántanék. Egy biztos, izgalmas lesz!

Sőt, még az is lehet, hogy idén lesz új blog is!

Neked van már saját blogod?

550.rész | Best of ATIS BLOG

2010-12-23T19:30:00.015+01:00

Ilyenkor Karácsony előtt, valamint az év vége közeledtével mindenki szeret egy kicsit nosztalgiázni, emlékezni. Emlékezni az eddigi nagy kalandokra, szomorú pillanatokra, az emlékekre. Én különösen nagy visszaemlékező lettem az elmúlt pár év alatt.

Ezt a részt egy igen hosszú kutatás előzte meg. Arra vállalkoztam, hogy az elmúlt négy év anyagát újra átélem, és megpróbálom kiválasztani azokat a részeket, amelyek számomra a legkedvesebb emlékeket jelentik. Ez volt az alapkoncepció. Viszont amikor már javában újraéltem 2007-et, arra gondoltam, hogy talán ezekből a nagyszerű kalandokból lehetne egy rész is, amelyben ezeket be is mutatnám.

Úgy gondoltam, hogy itt a méltó alkalom az ünnepek előtt a visszatekintésre, ráadásul igen szép kerek számhoz érkeztem a részeket illetőleg. Mindenképpen valami különlegeset szerettem volna 550. részként, hiszen akárhogyan is számolok, ez igen csak sok.

Tegnap hajnalban elkészült a teljes válogatás, amely stílusosan a Best of Atis Blog címet kapta. 17 kaland 17 részben, ami talán a legjobban mutatja be az elmúlt 4 évet, a változást, és engem. És miért pont 17? A válasz egyszerű. 1+7=8. A 8-as pedig további titkokat rejt...
Fogadjátok szeretettel az élményeimet egy csokorban!

Best of ATIS BLOG

1. Tesco gazdaságos felfújhatós Szeselsziget ajándék tutajjal

2. Szex és Hungary

3. 2008.08.08 (8-as kód)

4. Sokba kerül a tanévkezdés

5. Az elveszett emlékek nyomában

6. A gyárlátogatás

7. Emily Gilmore

8. Egy nap Lajoséknál

9. A Barát

10. Pest, meg Erzsébet, azaz emlékek

11. Amikor a nagy piros vonat és a csúnya kalauz

12. His music will live forever

13. 1 évesek lettünk!

14. Közétkeztetés

15. A mintadiák

16. Azok a 80’s évek

17. Music and me

(A kollekcióhoz készüt egyedi Best Of ATIS BLOG plakát.)

549.rész | Karácsony előtt

2010-12-20T08:15:00.003+01:00

Idén a szokásosnál is sokkal jobban várom a Karácsonyt. Bár azt meg kell hagynom, hogy az elmúlt években a Karácsony eszmei értéke folyamatosan nőtt, hiszen az ünnepek együtt teltek Cucuval.

Idén pedig még nagyobb becsben áll már a közeledte, hiszen ez lesz az első igazán közös Karácsonyunk. Igazán közös, hiszen ez már a közös lakásunkban, kettesben fog megtörténni.

Már agyaltunk az elmúlt napokban, hogy mi legyen az ünnepi vacsora, de még mindig nem jutottunk közös nevezőre. A tervekben szerepelt már a fejtett bableves, vadasmarha, bacon-ben sült csirke, sertés, rántott csirkemell, párizsi töltött sertés, sajttal-sonkával töltött csirkemell is. Egy biztos, rengeteg féle kaját szeretnék. Olyan igazi hatalmas svédasztalos bőségtálat. Mindig az volt a bajom a karácsonyi menükkel, hogy nagyon egyhangúak voltak. Most lesz majd sok féle, mindegyikből egy pár darab. Az elkészítés sokkal nagyobb pepecselést nem fog kívánni, mint egyébként.

Bejglivel is számolunk, bár lehet, hogy azt veszünk majd. Viszont desszertként mindenképp mákos guba mellett döntöttünk még szeptemberben.

Már ajándékok tekintetében is készülünk, idén elég sok dologgal fogjuk meglepni magunkat. Elérkezett az idő, hogy mi is hivatalosan átváltsunk Blu-Ray-re, egy csomó mindent veszünk az új laptopokhoz, itthonra, és persze idén sem hiányozhatnak a fa alól a filmek. Idén annyira nem sok filmet rendeltünk. Íme, a lista:

Született Feleségek (3. évad)

Született Feleségek (4. évad)

Született Feleségek (5. évad)

Szex és New York (3. évad)

Reszkessetek Betörők*

Reszkessetek Betörők 2*

A reszkessetek betörőket azt gondolom, tényleg senkinek sem kell bemutatnom. Amennyiben van olyan fiatal generáció, aki nem ismerné ennek a két filmnek a tartalmát, segítek egy picit:

Reszkessetek Betörők

Amikor Kevin szülei karácsonyi vakációra indultak, egy apróságról megfeledkeztek: Kevinről!
Ám a kissrác csöppet sem ijed meg attól, hogy magára marad a családi házban. Sőt, egyenesen élvezi a helyzetet.

És a mulatság akkor lesz csak igazán kitűnő, amikor két ártatlan betörő téved be hozzá. A rajzfilmeken felcseperedett és nevelődött Kevin ugyanis cseppet sem ijed meg tőlük. Százféle ravaszsággal, ötlettel és csellel úgy elbánik velük, hogy a bűnözők azt kívánják, bár mentek volna inkább ők is külföldre telelni!

Reszkessetek Betörők 2 – Elveszve New Yorkban

Két évvel ezelőtt a zűrös és sokgyermekes McCallister család karácsonyi vakációra utazva otthon felejtette Kevint, a kilenc éves, eleven srácot, aki kihasználva az egyedüllétet két nap alatt idegroncsot csinált két mindenre elszánt betörőből. Idén megint utazik a család, ám ezúttal már jobban figyelnek: el is jutnak együtt a reptérre, ahol a család nagy része felszáll a floridai járatra, Kevin pedig ismét elkeveredik és percekkel később már New York felé tart egy másik gépen.

Kevin nem az a fiú, aki egy ilyen kis galibától kétségbe esne: egy kis csellel beköltözik a Plaza Hotel egyik lakosztályába és ismét élvezni kezdi a boldog egyedüllét nyújtotta előnyöket. Azonban ez a magány sem tarthat sokáig. A két frissen szökött betörőt - Kevin régi ismerőseit - ismét a fiú útjába sodorja a sors. Kevin felveszi a kesztyűt és a saját - meglehetősen brutális - módszereivel nekilát kikészíteni a két csirkefogót.

Jómagam néhány évvel ezelőtt még szidtam a tv csatornákat, hogy minden karácsonykor ezt játszották. Aztán tavaly észrevettem magamon, hogy elkezdtem keresni a dvd-t, hogy megvegyük. Tavaly igen sokalltam 3000 Ft / részt érte, így nem is vettük meg. Pláne azért, mert tavaly karácsony előtt még javában tartott a Fórum Home Entertainment kiárusítása, és fillérekért vettük a jobbnál jobb filmeket.

Idén viszont megvettük az első két részt, amit természetesen nem bontottunk fel. Bár nehéz volt megállni nem mondom.

Hamarosan elköltözünk Stars Hollow-ból. Szomorú ez, de így van. Közeledik az utolsó évad, noha addig azért még jó pár rész van. Ez volt az ötödik alkalom, hogy ismét jó pár hónapot töltettem a Gilmore lányok között. Rengeteget nevettünk Cucuval, ahogyan az ügyefogyott karakterek szórakoztattak bennünket.

Az abszolút kedvenc jelenetem továbbra is a következő:

A vacsoránál kizárólag Emily és Richard vannak jelen. Richard olvassa az újságot, Emily pedig egyre feszültebben kanalazza a grapefruitját, majd elkezdődik a párbeszéd:

Emily: Nincs furcsa íze a grapefruitodnak?

Richard: Tessék?

Emily: A grapefruit, nem túl édes?

Richard: Grapefruit íze van Emily.

Emily: Cukros! Érzem! Consuela megcukrozta.

Richard: Ha Te mondod.

Emily: Ez a lány mindent megcukroz. Még a lazacot is. A halat nem szokás karamellizálni.

Richard: Nekem nem tűnt fel.

Emily: Ne védd Richard!

Richard: Nem védem Emily.

Emily: A grapefruittal kezdődik, aztán jön a málna meg a dinnye. Hamarosan az egész házat bevonja cukormázzal.

(Ekkor van egy rövid párbeszéd Roryval, majd folytatódik)

(közben csengettek)

Emily: Consuela!
Emily: Consuela! (Emily felkel, és morgósan elindul kinyitni az ajtót)

Emily: Biztos a hátsó kertben aratja a cukornádat. (Egy csomaggal a kezében visszaérkezik az asztalhoz, és folytatódik

Emily: Az irodádból jött. Hogy miért én hoztam be, nem tudom. Szólok Consuelának, hogy ez is az ő dolga. Feltéve, ha még nem ment vissza abba a hatalmas cukorgyárba, amelyik a nyakunkra szabadította.

Te is megnézheted!

Ezt viszont már mindenki ismerhette, hiszen a tavalyi évadban egy külön részt szenteltem a bemutatásnak. Szóval, hamarosan ismételten búcsú. De örömre adhat okot, hogy már nézegetjük a házakat a Lila akác közben, hiszen a következő közös sorozat főhősei a Született Feleségek lesznek, tehát kezdődik az első évad.

Az első három évad viszont nosztalgia lesz nekünk, hiszen ezt már néztük együtt 2008-ban. Akkor még nem voltunk ropifüggők filmezés közben, így a mekis csirkenuggetseket kajáltuk a film alatt, amit a szemközti mekiből hoztunk mindig. Azt hiszem jó lesz nosztalgiázni újra.

Visszatérve a karácsonyra, idén egy igazán különleges dal lesz „hivatalos” az Atis Blog zenéi között. Most először történt, hogy a Karácsonyi ünnepeket megelőzően kiválasztásra került egy olyan dal, amelyet minden kétséget kizáróan a világ szinte minden pontján ismernek, és mindenkinek ugyanazt jelenti. Karácsony van. Ez a dal lesz a blog hivatalos karácsonyi dala 2010-ben.

A dal már felkerült a vadonatúj lejátszóba, és bizonyára sokan már meg is hallgattátok. Hamarosan egyébként érkezik mellé még egy fantasztikus dal, hiszen egyre közelebb kerülünk az ünnepekhez, és a hangulat is változik.

Időközben megszületett a végleges Karácsonyi menü!

Leves:

Újházi tyúkhúsleves

Főétel:

Párizsi csirkemellfilé burgonyapürével

Rántott sertéskaraj rizibizivel és sült mogyoróburgonyával

Saláta:

Tejfölös uborkasaláta

Desszert:

Mákosguba vaníliaöntettel

Mákosbejgli

Na, hogy tetszik? Nekem nagyon. Vadasmarha pedig elnapolva.

Zárásként pedig egy friss szolgálati közlemény:

Képzeljétek el, hogy Adri ma államvizsgázik. Nagyon szurkolok neki, bár tudom, hogy nem kell féltenem. Reggel küldtem is neki egy sms-t, hogy csak ügyesen. Aki ma olvas, tegye meg, hogy gondolatban erőt és kitartást küld neki!

Hamarosan folytatom!

548.rész | Mirelite Mirsa Zrt. (A gyárlátogatás)

2010-12-07T19:07:00.001+01:00

Az elsőző részben szó volt róla, hogy ellátogatok a Mirelite Mirsa Zrt. albertisrai üzemébe gyárlátogatás céljából. Erre ma került sor az előzetesen megbeszéltek szerint.

Reggel 8.15-re érkeztünk a harmadik kerületi találkozópontra, amely egy óvoda előtt volt. Azt tudtam, hogy lesznek a látogatáson élelmezésvezetők is, de nem gondoltam, hogy Cucu és rajtam kívül nem lesz más szimpla „fogyasztó”. Mindenki bölcsődében dolgozó élelmiszeripari szakember volt. Kicsit meg is ijedtem, hogy mi bizony ki fogunk lógni az egész programból.

Maga az út gyorsan eltelt, míg kiértünk Albertirsára, hiszen a korábban már említett bájos területi képviselő Judit is velünk utazott, és sok hasznos információval látott el bennünket.

Amikor megérkeztünk a gyártelepre engem elfogott valami mélyről jövő pozitív érzés. Nagyon örültem, hogy nem a filmekben látható extra high tech gyár, hanem az igazi magyar gyár fogadott. Olyan, amiből mára már egyre kevesebb van. Úgy kell elképzelnetek, mint amikor gyermekként álmodoztunk a gyárak kerítése előtt, hogy jaj de jó is lenne bemenni. Na, ez pont olyan. Egy szelet gyermekkor.

Én ma bemehettem, sőt úgy, hogy tudtam, hogy várnak odabent.

Megérkezésünk után a Mirelite Mirsa tárgyalótermébe kísértek bennünket, ahol nagyon szívélyes fogadtatás közepette meleg teával és kávéval kínáltak meg bennünket. Tizennyolcan voltunk. Tizenhat élelmezésvezető (potenciális ügyfél) és mi ketten Cucuval, mint fogyasztók. Összesen négyen fogadtuk el az italra vonatkozó invitálást. Azt kevesen tudják, de ilyen helyzetben az, aki nem fogadja el a felkínált italt, az nem azért van, mert nem kívánja, hanem azért mert nem volt képes nyitni az felé, aki kínálta azt. Mi például, amikor bármilyen üdítővel kínáljuk az ügyfeleink, és esetleg nem fogadják el, tudjuk azt, hogy nehéz lesz bármilyen szerződést is kötni Velük, hiszen a lényünk nem ösztönözte a megnyílásra.

Egyébként az üdítőt már egy rendkívül szimpatikus Hölgy kínálta, akit elsőre én egy hihetetlenül művelt, műkincskedvelő, múzeum tárlatvezetőjeként láttam magam előtt, és vártam, hogy elkezdje az élményekkel teli bemutatást.

Kiderült, hogy rendkívül megnyerő stílusa ellenére bizony Ő a Mirsa (egyik) igazgatója, Losó Adrienn. Abban a pillanatban, ahogy elkezdte ismertetni a cég alapításának információit, egyből tudtam Őt hová helyezni a gépezetben, és kiderült számomra a nagysága, és az elkötelezettsége az iránt, amit a Családja az elmúlt évtizedekben elért. Ugyanis, hiszitek vagy nem, de a Mirsa egy családi vállalkozás. És a hangsúly itt tényleg a Családon van.

Normál esetben a cégek történelme annyira nem izgalmas valljuk be őszintén. Ám az igazgatónőtől nekem valami teljesen más fílingje lett. Élvezettel hallgattam a történetet, amiken végigmentek a Családjával azért, hogy ma a boltban gyorsfagyasztott karfiolt vehessek. Banálisan hangzik, pedig így van. Az emberek nem is gondolnak bele, hogy egy adott terméknek a boltok polcain mekkora történelme van. Megnézzük mennyibe kerül, és ’belebasszuk’ a kosárba a többi termék közé.

Kevés alkalommal érzem büszkének magam azért, mert magyar vagyok, de a gyár történetét hallgatva, és Adriennt figyelve egy megmagyarázhatatlan, nagyon jó érzés töltött el. Kicsit kezdtem kiegyenesedni az érzésektől és a büszkeségtől.

Ott volt a szemeiben a szelíd büszkeség, az elszántság, és amin a leginkább meglepődtem, az emberség. Sok cégvezetőt láttam eddig, de szinte egytől egyig mindegyik szemében a folyamatosan jojózó tőzsdeértékeket véltem felfedezni az mellett, hogy a nagyság, és a birodalom elvette a józan eszét. Ezeket az embereket soha nem tudtam elképzelni, hogy hazamennek a házukba, és leguggolnak a házukat őrző kutyájukhoz, és megsimogatják azokat szeretettel. A velem szemben álló igazgatónőt igen. Sőt, biztos vagyok benne, hogy mosolyogva még egy csontot is eldob az ebnek.

Számomra elég rövid volt a történet, de sajnos szorított az idő, ráadásul, akik velünk jöttek nem is igazán a cég múltjára voltak szerintem kíváncsiak. Én az asztalnál eltöltött perceket úgy éltem át, mintha egy filmen nézném végig, ahogyan a kopott fekete-fehér filmkockákkal elindul a történet. Végignéztem, ahogyan a Családjuk mindent egy lapra feltéve építgette azt, amit elterveztek. A főszerepben a Mirsa igazi koponyája, az Apa, és a gyermekek. Tetszett a film, mintaértékűnek éreztem momentumokat belőle. Elképzeltem a film premierjét is, ahogyan kezet rázok az Apával.

De visszatérve a valóságba, egyszer csak vége lett a prezentációnak, és mindannyian útra keltünk a gyár tényleges látogatása miatt.

Számomra megdöbbentő érzés volt, hogy az első Mirsa írásom ekkora pozitív reakciót váltott ki. Ha hiszitek, ha nem úgy érzetem magam, mint ha fontosabb személy lettem volna ott, mint a jövendőbeli ügyfelek. Elindulásunkat követően a gyár felé sétálva odalépett hozzánk a „második gyermek” a cég másik igazgatója, Losó Viktor is. Ő is tudta ki vagyok, sőt nagyon elismerően nyilatkozott a blogomat illetően. Önmagában elképesztő ez, hiszen én csak egy fogyasztó vagyok. Nem fűzi érdeke ahhoz, hogy kedves legyen velem, mégis az. Sőt kedvesebb, mint az összes többi látogatóval. Mesélt mindenről, amit láthatok. Élveztem, ahogy mesél felváltva Adriennel. Olyan büszkék voltak arra, amit elértek. Nem kérkedtek. Megmutatták az Ő világukat. A szemében is azt az elhivatottságot láttam, amit annyira hiányolok a Magyar nép szeméből. Ott égett az ő szemében is, hogy büszke arra, amiről mesél.

Magáról a gyárról, illetve a feldolgozásról nem írnék, mert ez olyan, mint egy nagy titok. Ha a birtokába kerülsz, megbecsülöd azt, és értékeled. Ezért eldöntöttem, hogy bármennyire is nagy a kísértés, nem mesélek a gyártási folyamatról, pedig biztos vagyok benne, hogy a legtöbben ezt várták. Az viszont biztos, hogy hihetetlenül látványos volt. Én korábban is látogattam már gyárakat, és én ilyenkor úgy viselkedem, mint egy gyermek. Áll, figyel, és ámul. Most sem volt ez máshogyan. Ami viszont külön emelte az élvezeti értékét, hogy Viktor kifejezetten Cucunak és nekem mesélt az egyes folyamatok fontosságáról, valamint technikai hátterekről.

Amikor az utolsó műveletet is megtekintettük, a laborba kísértek bennünket, ahol készült közös kép is a csoportról. Képzelem mennyire jól mutathat 18+2 (Adrienn és Judit) fő fehér köpenyben, hajhálóval a fejünkön. De hát a higiéniai előírásokat mi is betartottuk.

A java ezután következett, amikor különböző sült, illetve főtt termékeket kóstoltunk végig. Itt már a főszerepben a laboratórium vezetője Nagy Adriennt ismerhettük meg. Képzeljetek el egy olyan Embert, akibe az „átlagosnál” (habár utálom ezt a szót) több szeretetet és energiát töltöttek. Ilyen volt Ő. 27 évem alatt soha senkinek sem sikerült rávenni, hogy a brokkolit megkóstoljam, neki ez 2 percébe került. Sőt, ami számomra utólag a leghihetetlenebb, hogy az ő bíztatására képes voltam egy falatot enni a spenótosból is. De hogy nekem is legyen egy kis igazam, az nekem annyira nem volt finom. Ő cserébe válaszolt azokra a kérdésekre, amik engem nagyon érdekeltek.

Sajnos sok kérdést nem mertem feltenni, hiszen engem nem olyan kérdések mozgattak, mint a teremben velünk együtt kóstolókat. Ők javarészt már üzleti partnerek voltak, a többiek pedig még nem. Mivel tudtam, hogy ez egy igen fontos üzleti tárgyalás is egyben, becsültem annyira a fogadóimat, hogy nem tettem fel olyan kérdéseket, amelyek esetleg a tárgyalást kibillentették volna, vagy esetleg negatív irányba vitték volna el.

Sok terméket kóstoltunk, rengeteg élmény született újra bennem a régen nem érzett ízek miatt. Sokaknak persze ez semmit sem jelentene. Nekem igen. Én nagyon szerettem a gyermekkorom, és ragaszkodom az emlékeimhez, és néha olyan boldogsággal tölt el, amikor újra átélhetek egy „szeletet” belőlük.

Amikor a kóstolásnak vége lett, mindenkinek átnyújtottak egy Mirsa ajándékcsomagot, de ezt szerintem minden cég így tette volna. Ez amolyan protokollnak számít. Ami számomra mégis az i-re feltette a pontot, és ismét egy emberi világba vitte ezt az eseményt, hogy az ajándékcsomag mellé kaptunk egy kis kerámia karácsonyfadíszt, amelyet Losó Adrienn a saját kezével aláírt. A dísz egy szép kis karácsonyfát ábrázol, és azt gondolom, hogy ebben a karácsonyfában minden üzenet benne van.

Legyünk reálisak. Hány cég igazgatójának jutna eszébe egy ilyen apró figyelmesség, amikor egy csomó előre legyártatott promó cuccot szedhet össze bármikor nagy értékben? Nekik eszükbe jutott. Én ezt nagyon értékeltem, és mondhatom azt, hogy ennek örültem a legjobban. Már csak azért is, mert tudom, hogy az emberek alapvetően ugye kapzsiságukról híresek, és szeretnek nagy értékű ajándékcuccot kapni, teljesen mindegy, hogy tudják-e használni, vagy nem. Ez a kis fa biztosított arról, hogy nem egy Hollywoodi filmet láthattam a tárgyalóban, hanem egy valós eseményen alapuló dokumentumfilmet.

Mindenki elköszönt, nekem viszont még volt alkalmam megismerni több kollégát is, akik már tudták, hogy érkezem. Többek között a korábban már említett „mind a 10 ujjam-megnyaltam utána” Hölgyet is. Sajnos az Ő nevére már nem emlékszem, de nagyon kellemes jelenség volt. Mondtam is neki, hogy mindenkivel ilyen kedves legyen telefonon mindig, amilyen velem volt. Bízom benne, hogy sikerült egy kis fényt vinnem a mindennapjaiba azzal, hogy elárultam a világ előtt, hogy milyen kedves volt velem. Én nagyon hiszek abban, hogy sokszor egy apró kis gesztus, vagy tett elég ahhoz, hogy egy másik ember mosollyal az arcán feküdjön le, és azt érezhesse, ma különleges szerepet töltött be a Földön.

Nekem a mai napom Adrienn és testvére tette különlegessé.

Kifelé menet még beszélgettünk Adriennel és Viktorral, és annyi gondolat futott végig az agyamon. Nem akartam eljönni, maradtam volna még, ott Velük. Adrienn mesélt arról is, hogy milyen emberekkel szeret együtt dolgozni, és akarva akaratlanul azon járt az eszem, hogy basszus hányszor váltottam már munkahelyet épp azért, mert nem ilyen elveket vallott a vezetőm.

Biztos Veletek is volt már ilyen, hogy amikor szellemileg azonos gondolkodású emberrel találkoztok, az elmétek újból életre kel, és jönnek a gondolatok. Azonnal látod magad az egész gépezetben, mint egy megbecsült láncszem. Velem sem volt ez másképp. Jöttek a gondolataim a Mirelite új marketingjével, egyből elképzeltem, én mit tennék, mit alkotnék, hogyan tenném, merre tenném.

Ami az egészet igazán széppé tette ebben a pár percben, hogy adott egy erős tartást a márka, és az Ő történelmük. Hiába tudom, hogy egy hatalmas múltú multinacionális cégnél dolgozom, nem éreztem még soha sem azt az elhivatottságot, amit ebben a pár pillanatban, amikor magamévá tettem a légkört, ami ott volt előttem, és befogadott.

Beszélgettünk Adriennel arról is, milyen nehéz megfelelő ember találni bizonyos területekre, és egyből visszahozta azokat az emlékeket, amikor éveken keresztül folyamatosan felvételiztettem, oktattam és vizsgáztattam az új dolgozóinkat. Tényleg nehéz dolog. Pláne ma.

Én hiszek a Föld és a természet erejében, ezért a legvégére hagytam azt, ami engem a mai nap a legjobban magával ragadt. A Család a gyár köré egy hatalmas nyárfaerdőt telepítetett, és víz elvezetést csinált alá azért, hogy a környezetet is óvják.

Hiszem azt, hogy ilyet csak azok képesek alkotni, akikben az Anyaföld iránti szeretet és tisztelet még nem halt ki a mai rohanó világunkban.

Az előző részt úgy zártam, hogy az addig megismertek alapján szívesen dolgoznék a cégnél, most viszont azt mondom, hogy olyan személyiségeket ismertem meg a két vezetőben, akiktől sokat lehet tanulni, és bizony szerencsés az, aki közvetlen Velük dolgozik. Én magam is nagyon szerencsésnek éreztem magam abban a pár pillanatban, amikor elképzeltem magam egy közös munkában Velük.

A mai nap különleges volt.

547.rész | Stars Hollow

2010-12-04T17:27:00.000+01:00

Stars Hollow - nyilván nem én vagyok az egyetlen pasi, akit a Gilmore Girls címének ügyetlen magyarítása (Szívek szállodája) eleinte távol tartott a sorozattól... pedig nagyon jó.

Amibe rögtön és végzetesen bele tudsz szeretni...

...az a helyszín. Stars Hollow egy képzeletbeli kisváros Connecticut államban, és HIHETETLENÜL békés és vidám. Nincsenek bűncselekmények, vannak viszont kedvesen buggyant lakók, elvihető, papírdobozos kávé Luke kávézójában, cukorkabolt, romantikus szálloda, pagoda a parkban, egy harcias koreai néni által igazgatott régiségbolt, ünnepek-fesztiválok. És közösség, persze, egy nagy család, amely egyként imádja és ünnepli a tagjait – például sátoros mulatsággal köszöntve azt, hogy Rory, az egyik főszereplő Gilmore lány diplomát szerzett a Yale-en.

Aki nem tudná: a két Gilmore lány, anya és lánya a sorozat főszereplői. Az anya, Lorelai 16 évesen szülte Roryt, és a köztük lévő kis korkülönbség miatt legalább annyira barátnők, mint anya és lánya. Kitűnően megrajzolt karakterek, ahogy az összes fő- és mellékszereplő is hasonlóan jól kitalált és megírt figura. Rory és Lorelai kávéfüggő, pörgős-hadarós, a humoruk leginkább önreflexív, mást nem rugdosnak, legfeljebb csipkednek. Egy modern, liberális, engedékeny, de féltő anya és a szabályokat tisztelő, szuperintelligens és stílusos lánya (apropó: kiváló termékelhelyezéseket figyelhetünk meg a sorozatokban, még Rory pizsamájának a márkája is beazonosítható, mégsem zavaró. Mondjuk úgy, hogy nem a Família Kft.-féle megoldást választották: „Apuka, megitta már a … teáját? Tudja, aztán menni kell a … boltba, venni … felvágottat meg … sorsjegyet!”)

Telitalálat a két Gilmore nagyszülő is: a karót nyelt Emily, aki hetente cseréli a szobalányokat, az arisztokrata etikett lábjegyzeteit is pontról pontra betartja, kemény, de azért időről időre kiderül, hogy van szíve; valamint Richard, a szálfatermetű, mindig elegáns nagypapa, aki kemény üzletember, de az unokája mégis azt tesz vele, amit csak akar.

Azt pedig az NLC törzsolvasói is bízvást meg fogják erősíteni: Luke karaktere igazi tankönyvi pasiábrázolás. A szerethető darabosság, a hülye kis frusztrációk, a kockás inggel és baseballsapkával felépülő divatbalesetek, a rusztikus kaják, a „bizonyos méret alatt nem veszek észre dolgokat”, meg a „ha szerinted ez így szép, akkor biztos az” mind-mind az XY-kromoszóma üzemszerű működésének bizonyítékai.

És persze ott vannak még a hasonlóan eltalált mellékszereplők: a falu bolondja, akit mindenki istápol, az idióta városi vezető, a szigorú vallásos nevelésben részesített, de egy rockbandában doboló koreai csaj, a gurulós-mosolygós szakácsnő… és még hosszan sorolhatnám. A magyar szappanoperák írói a kezüket összetehetnék, ha csak egy ilyen figurát ki tudnának préselni.

Milyen tehát a Gilmore-univerzum? Elsőként és leginkább: szórakoztató, izgalmas, de mégis nyugis. Aranyos, megható, ugyanakkor megfelelően adagolt drámával van felcsapva. Egyetlen emberölésre, halálos balesetre vagy káromkodásra sem emlékszem az elmúlt évadokból, a konfliktusok vagy viccesek (borzasztó uborkaszag lengi be a várost, vagy éppen a tervezett fesztivál teljes költségvetését a keretül szolgáló szalmabálákra költötték, a programokra már semmi pénz nem maradt), vagy a Gilmore család atipikus működéséből adódnak. De mindig tudod, hogy a végén minden jóra fordul, az esetleges veszteségeknek is oka van, a szakításból, az elrontott felvételiből, a nem tervezett terhességből, sőt akár egy szállodatűzből is új lehetőségek fakadnak.

Ez pedig Stars Hollow legnagyobb erénye. Tudod, hogy amikor két fiatal lány sötétedés után a téren álló pagodában beszélget, akkor a legnagyobb probléma az lehet, hogy kikapcsolódik felettük a fényfüzér – de nem inzultálják őket részegek, nem fogják őket megerőszakolni, megölni. Tudod, hogy a fedél nélkül maradót úgyis befogadja valaki, tudod, hogy nem törnek fel autókat, nem lopnak a boltban, nem érdekes, hogy kinek milyen színű a bőre, milyen vallású, milyen a szexuális érdeklődése, vagy hogy kire szavaz. Békés, egymásra figyelő, jól karbantartott közösség, olyan, amilyenekben a mai Magyarország egyáltalán nem bővelkedik. Ha lehetne, ha nem csak egy kitalált hely lenne, én nagyon szívesen élnék Stars Hollow-ban – és ezzel tutira nem vagyok egyedül.

(forrás:internet)

546.rész | Michael Jackson - VISION (Soundtrack)

2010-12-02T23:13:00.001+01:00

Idén végre megjelent Michael Jackson komplett* videógráfiája dvd-n, ráadásul egy igen csinos kiszerelésben. Azért kapott csillagot a komplett szó, mert néhány dal bizony hiányzik a lemezekről, ilyen például a Blood On The Dance Floor eredeti verziója, HIStory remixéből készült videója, valamint a This Is It című dalhoz készült videó. A többi dal kisfilmje viszont egytől egyig mind szerepel a kiadványon.

Készült már nem is egy válogatás Jackson legsikeresebb dalaiból, de olyan még soha nem készült, amely szinte az összes slágere megtalálható. A VISION című kiadvány kapcsán saját magam elkészítettem magam, és azok számára a kollekciót, akik szívesen hallgatnák meg egyben a dalokat az eddig megjelent lemezek cserélgetése helyett.

Az általam készült kollekció a VISION (Soundtrack) nevet kapta, hiszen a dalok, illetve azok sorrendje megegyezik a hivatalos kisfilmeket tartalmazó kiadványon szereplő dalokéval. 3 lemezen szerepelnek a dalok, eredeti veszteségmentes formátumban. Minden dal, amely megtalálható a válogatásomon, eredeti Michael Jackson lemezről került a gyűjteménybe.

A VISION CD gyűjtemény igazi kincs, hiszen az újrakevert hangfelvételek, illetve a tökéletes hangzásvilágon kívül számos extrával van fűszerezve.

A kollekción a következő dalok szerepelnek:

CD1 - (total time: 61:08)

01. Don’t Stop ’Till You Get Enough (Album Version) 06:05

02. Rock With You (Album Version) 03:40

03. She’s Out Of My Life (Album Version) 03:38

04. Billie Jean (Album Version) 04:53

05. Beat It (Album Version) 04:18

06. Thriller (Album Version) 05:57

07. Bad (Album Version) 04:07

08. The Way You Make Me Feel (Album Version) 04:58

09. Man In The Mirror (Album Version) 05:19

10. Dirty Diana (Album Version) 04:41

11. Smooth Criminal (Album Version) 04:17

12. Another Part Of Me (Album Version) 03:54

13. Speed Demon (Album Version) 04:01*

14. Come Together (Album Version) 04:02

15. Leave Me Alone (Album Version)

*eredeti album változat, amely nem tartalmazza a Liberian Girl dal elejét. Korábban nem volt elérhető cd-n.

CD2 – (total time: 61:08)

01. Liberian Girl (Album Version) 03:47*

02. Black Or White (Album Version) 04:15

03. Remember The Time (Album Version) 04:00

04. In The Closet (Album Version) 06:31

05. Jam (Album Version) 05:38

06. Heal The World (Album Version) 06:25

07. Give In To Me (Album Version) 05:29

08. Who Is It (Album Version) 06:33

09. Will You Be There (Album Version) 07:39

10. Gone To Soon (Album Version) 03:22

11. Scream (Album Version) 04:38

12. Childhood (Album Version) 04:28

13. You Are Not Alone (Album Version) 05:45

* Eredeti Album verzió, amely nem tartalmazza a Speed Demon című dal befejező részét.

CD3 – (total time: 61:05)

01. Earth Song (Album Version) 06:46

02. They Don’t Care About Us (Album Version) 04:44

03. Stranger In Moscow (Album Edit) 05:23*

04. Blood On The Dance Floor (Album Version) 04:10

05. Ghosts (Album Version) 05:13

06. You Rock My World (Album Version) 05:39**

07. Cry (Album Version) 05:01

08. Blame It On The Boogie (Album Version) 03:31 – Bonus track

09. Enjoy Yourself (Album Version) 03:40 – Bonus track

10. Can You Feel It (Album Version) 03:50 – Bonus track

11. Say Say Say (Album Version) 03:55 – Bonus track

12. They Don’t Care About Us (Prison Version) 04:44*** – Bonus track

13. Why (Album Version) 05:21 – Bonus track

14. One More Chance (Album Version) 03:49 – Bonus track

* Eredeti Album Verzió, amely nem tartalmazza a felhőszakadást a dal elején.

** Eredeti Album Verzió, amely tartalmazza az eredeti Intro-t Chris Tucker-rel.

*** A dalhoz készült betiltott, börtönben játszódó videóban használt verzió.

A dalok letöltéséhez klikkelj a CD1-re, a CD2-re, vagy a CD3-ra. A VISION kollekció limitált ideig lesz elérhető.

Jó szórakozást!

545.rész | Mirelite Vadasmártás (Mirelite Mirsa Zrt.)

2010-12-02T12:41:00.000+01:00

(Kevesen gondolnátok, de ezekben a percekben az eredeti Mirelite vadasmártást tesztelem, és eszem.)

Nyugodt szívvel írhatom, hogy egy ország kedvence tűnt el a boltok polcairól 2009-ben. A Vadasmártás, a Húsgombóc, a Májgombóc, a Zsemlegombóc és a többi hagyományőrző Mirelite termék. Augusztus 8-án levelet írtam a Mirelite Kft-nek, hogy tájékozódjak miért is lehetetlenség beszerezni ezeket a termékeket.

A válaszra nem kellett sokat várnom, Kiss József tájékoztatott az okokról:

Tisztelt Attila!

Köszönjük érdeklődését. Pénzügyi nehézségek miatt a termelés szünetel, a készleteink elfogytak.

Reméljük rendeződnek a problémák, újra indul a gyártás, és Ön ismét találkozhat termékeinkkel a pultokban.

Üdvözlettel:

Kiss József

Nem sokkal a levél megérkezése után már az interneten is olvasható volt, hogy a gyár bizony lehúzza a rolót. Decemberben a Mirsa Zrt. megvásárolta a ’néhai ’ Mirelite gyár gépsorát, sőt 2010 májusában a Mirelite babát ábrázoló logó is a tulajdonába került.

Természetesen a piacon azonnal megjelent a bélszínroló hamisítványa, amit Magyarország szégyene a TESCO nyugodt szívvel értékesíteni kezdett méregdrága áron, átverve ezzel a vásárlóit. Bevallom, a hamisítvány annyira jól sikerült, hogy magam is elhittem, hogy Mirelit Food néven újra él a termék. Itthon elkészítve jött a feketeleves, mert ehetetlen undorító étel volt a zacskóban. Itthon aztán felfigyeltem a furcsaságokra, többek között arra, hogy nem gyártó, hanem forgalmazó volt megjelölve a csomagoláson. (A két termék összehasonlításáról készült írás itt olvasható)

Én nem tudtam arról, hogy az eredeti receptúrát őrző Mirelite termékek a háttérben próbagyártáson vesznek részt. Tegnap előtt éjfélig. Olvastam ugyanis, hogy a Mirelite Mirsa Zrt. november és december hónapban forgalomba hozza újra a terméket.

Reggel gondoltam felhívom őket telefonon, hogy kiderítsem hol is vehetek a régi-új vadasból. Első körben egy Ember vette fel a telefont (aki egy Hölgy volt), majd kapcsolt egy másik Emberhez (aki szintén egy Hölgy volt) aki részletesen tájékoztatott mindenről. Emberek voltak, ugyanis olyan készségesek és kedvesek voltak velem, mint még soha egyetlen gyár sem.

Elmondták, hogy az eredeti receptúrát megvásárolták, gyártás alatt van, és pár hete még csak tesztelték, vizsgálták, laborozták stb. Elkészült, és hamarosan terítésre is kerül a termék. Budapesten még nem sehol sem kapható, de felajánlották, hogy az Üzletkötőjük szívesen hoz nekem házhoz (!) a termékből, hogy magam is meggyőződhessek az eredeti ízről.

A Hölggyel kellemesen elbeszélgettem, sokat mesélt a gyártási folyamatról, továbbá arról, hogy mennyire ízlik neki a termék. Idézem: mind a tíz ujjam-megnyaltam utána, mikor megkóstolhattuk. Gondolnánk, hogy egy gyár képviselője persze, hogy ezt mondja, de állíthatom, ha csak a Hölgy nem Oscar díjas színésznő, úgy igazat mondott, és tényleg ízlett neki.

Abban maradtunk, hogy e-mail-ben elküldöm az elérhetőségemet, és a területi képviselő felkeres telefonon.

Tegnap már fel is keresett. Sőt mára lebeszélte velem, hogy hozza a terméket nekem, ide a házunkhoz. Egy hihetetlenül bájos hang volt a vonal másik végén, aki nem törődve a percdíjakkal beszélgetett velem, és minden kérdésemre felelt, bemutatta a gyáregységeket szóban. A beszélgetés fénypontja viszont az volt, amikor meginvitált egy szervezett gyárlátogatásra a jövő héten.

Más gyáraknál könyörögni kell, hogy bemehess, A Mirelite Mirsa Zrt. maga ajánlotta fel ezt a lehetőséget. Természetesen élünk ezzel a lehetőséggel és jövő héten, kedden erre sor is kerül.

Ma reggel a megbeszélt időpontban egy rendkívül kedves, üzletileg profi képviselő hozta a vadasmártásomat. Miután átvettem sokat beszélgettünk, hogy valójában milyen nehéz folyamat az, hogy a boltokba kerülhessen egy bizonyos termék. Mesélt továbbá arról is, hogy milyen szerencsés, hogy a cégnél dolgozhat, mert rengeteget tanul, és nagyon jó az egész cég vezetése. Megbecsülik a felvetéseit, és értékelik őt. Elhittem neki. Csillogott a szeme, miközben a saját munkájáról mesélt. Szemmel láthatólag fázott, mert csak egy vékony kabátka volt rajta, de készségesen minden kérdésemre válaszolt, sőt kifejtette azt. Ő egy profi üzletkötő, mellette hihetetlenül kedves is.

A terméket itthon azonnal melegítettem, és enni kezdtem.

Élvezetes, hiszen tudom, hogy mennyien szeretnének ilyet enni újra, és én, mint egyszerű vásárló az elsők között ehetek újra.

Sőt, én vagyok az első Magyarországon, aki véleményezheti ezt az interneten!

Ízvilág: tökéletesen azonos a régi Mirelite vadasmártáséval. Állaga sűrű, rostos, illata pedig igazi házias vadasmártás illatú. Én egy egész picit sósabbnak érzem, de ez a nátrium-glutamát elterjedésének köszönhető.

Az eredeti régi termék összetétele: sárgarépa, tejföl, hagyma, petrezselyem, gyökér, étolaj, mustár, keményítő, cukor, ételízesítő, só, ecet, citrom, babéraroma.

A régi-új termék összetétele: ivóvíz, sárgarépa, tejföl, pirított vöröshagyma, növényi olaj, paszternák, módosított kukoricakeményítő, mustár, cukor, ételízesítő, étkezési só, ételecet, petrezselyemlevél, aromák.

500 g a kiszerelése, nem 450, és nem 387g.

A termék ára egyébként 399 Ft (a mintaboltban.)

Összegezve, boldog vagyok, hogy ismét ehettem ebből a mártásból, és nagyon örülök, hogy hamarosan újra a boltokban lesz a mártás, a grízgombóc, májgombóc és a „mindenki kedvence” a húsgombóc levesbetét is.

Ami pedig a céget (Mirelite Mirsa Zrt.) illeti, azt kell mondjam, az eddig megismertek alapján én is boldog lennék, ha velük dolgoznék.

544.rész | A Barát

2010-11-28T22:30:00.003+01:00

1998.

Alattunk Ildiék laktak. Négytagú család. Ildi, a tesója Gábor, Anyuka és Apuka. Kedveltem az egész családot, Ildi is tagja volt a gyermekkori brancsnak akikkel állandóan bújócskáztunk még abban az időben, amikor ez nem volt még olyan ciki. Nekik volt először Szerencsekerék társasjátékuk is számítógépen, amit nagyon szerettem, így sokszor játszottunk otthon náluk vele. Aztán egy nap arra adták a fejüket, hogy elköltöznek. Tudtam az első gondolattól, hogy hamarosan találnak egy nagyobb házat, amiről mindig is álmodoztak. Így is lett. Kiköltözésük után üresen maradt az első emeleti háromszobás lakásuk. Nem tudtam ki fog beköltözni a helyükre, de reménykedtem benne, hogy valaki olyan, aki majd a szerelmem lehet. Emlékszem este lefekvéskor sokszor elképzeltem, hogy csak leszaladok az elsőre a nagy Ő-höz. Aztán kiderült, hogy kik költöztek be.

Háromtagú család és egy kutya. Anyuka, Nagymama és egy velem majdnem egyidős srác. Először az Anyukát láttam, ő szintén Ildi. Szimpatikus volt elsőre, a Nagymama pedig végképp. Sokszor ő vitte sétálni a tacskó kutyát, akinek Morzsi volt a neve. A Nagyi nem a szokásos nagyi volt, mert elég magas, és sokkal fittebb, mint a megszokott Nagyik többsége. Néhány nap elteltével találkoztam a sráccal is. Épp valahová mentem, amikor a lépcsőnél összefutottunk. A srác nagyon szép, erősen hasonlított Ricky Martinra, de ilyen fura punkos cuccban volt. Gondoltam, nem is fogunk mi beszélgetni egymással, hiszen Michael Jackson vagy a Spice Girls igen messzire áll az ő stílusától, így hát miről beszéljünk. Teltek múltak a napok és a hetek, és tényleg nem beszéltünk. Soha. A köszönés is olyan volt, mint ha nem is köszöntünk volna egymásnak. Eközben én egyre többször találkoztam az Anyukájával, és egyre többet beszélgettünk. Egyszer megbeszéltük, hogy segítek neki a lépcsőház bejáratait kitakarítani. Ez még a nagy nyári meleg előtt volt. El is kezdtük, nagyon jól mulattunk, egyszer megérkezett a fia is. Váratlanul megkérdezte Ildi, hogy ha egyidősek vagyunk, és egy házban lakunk miért nem beszélgetünk mi soha. Mindkettőnknek meglepetés volt ez a helyzet, próbáltuk oldani a feszültséget, és hát bemutatkoztunk egymásnak kézfogással.

Ő Milán. Megtudtam a nevét is. Idegenkedtünk egymástól, de az a hatalmas fal, ami korábban kettőnk között a lépcsőházban volt, oldódni látszott. Nem sokkal utána a takarítástól kezdtem szomjas lenni, így felszaladtam a lakásunkba, és kérdeztem, hogy velem tart-e. Mondta, hogy persze. Ez volt az első alkalom, hogy Milán belépett a lakásunkba. A hűtőből két fél literes Pepsi-t vettem ki, és kezdtük el inni. Nem emlékszem miről beszélgettünk, de jól szórakoztunk. Aznap este elmentünk sétálni egy nagyot a környéken a Maros utca irányába, és kezdtük megismerni egymást. Sok témát boncolgattunk, viszonylag elég későn értünk haza, már sötétedett. Ezek a közös beszélgetések és séták kezdtek sokszorozódni. Egyre jobban kezdtünk elmélyülni egymás életében, és kezdtük megismerni a másikat. Szülei elváltak, teniszezik versenyszerűen, az Apja sokszor megütötte és még sorolhatnám. Rövid idő elteltével tényleg nagyon sok időt töltöttünk már együtt egy napból, és a punk stílusa is szépen kezdett elhomályosodni a ködben. Helyette megkedvelte Ricky Martint. Amikor hazaértünk a közös programokból, folytattuk telefonon. Apám tiszta ideg volt mindig, hogy egész nap együtt vagyunk, és még amikor hazaérek még akkor is vele foglalkozom. Kezdtünk összebarátkozni. Tényleg. Életemben először kezdtem azt érezni, hogy milyen érzés valakinek a barátjának lenni. Amikor hamarabb végzett, jött elém a kutyájával a suli elé.

Egy szerdai napon a suliban rendkívüli dolog történt. Valami értelmetlen dolog miatt begyulladtak a szemidegeim, és egy hét levegő és utcai nélküli lakásbörtönre ítéltek az orvosok. Azt mondták komoly a baj, és ha nem tartom be a szabályokat, károsodhat is a látásom. Nem volt szabad érintkeznem senkivel sem a szülőkön kívül. Mi akkoriban már tényleg elég sok olyan dologról beszélgettünk, amit szülők előtt telefonon nem lehetett volna kivesézni. Így kitaláltuk, hogy az ő erkélyük és a miénk közé kifeszítünk egy zsinórt, amit tekerni lehet le és fel. Erre lett felerősítve egy csipesz. Ez volt a mi postánk. Minden titkos dolgot így beszélgettünk meg. Levélben. Sokszor mire felkeltem reggel, már várt a posta, amelyben mindig kifejtette, hogy reméli, hogy már jobban van a szemem. Gyógyulás után kitaláltuk, hogy együtt minden éjjel megszökünk, és eljárunk ’tépni’. Ez abból állt, hogy megvártuk, míg mindenki elalszik, és hajnal 1 körül kiszöktünk a lakásból, és elmentünk sétálni a városba. Volt valami varázsa, hogy rajtunk kívül nincs senki sem a város utcáin, és tényleg nagyon felszabadultunk egymás előtt. Ekkor már tényleg minden napot együtt töltöttünk. Ekkor már barátok voltunk. Tudtam, hogy a nyár vége felé ők el fognak utazni, és nyaralnak majd Ildivel. Talán egy vagy két nappal az indulásuk előtt pont mentem hozzájuk, és Milán aludt a nappali ágyán. Akkor egész furcsa, és zavarba ejtő érzés fogott el, de nem tudtam mi lehet az. Mikor elutaztak egy hétre, úgy a második napon majd megőrültem. Komolyan. Olyan szintű hiányérzetem volt, ami korábban még soha. Bicajjal mindig letekertem a Tisza partjára, és ott szomorkodtam. Ott kezdtem felismerni a helyzetet, hogy lehet az a baj, hogy belészerettem. Nem tudtam mi fog történni, de nagyon vártam haza, hogy megbeszélhessem ezt vele. Tisztázni akartam előtte az érzéseim, illetve azok kavargását. Addig is, hogy a lelkem nyugtassam sűrűn meglátogattam a Nagyit, bevásároltam neki, és a lakásuk illata csillapította a hiányérzetem.

Végre hazatértek, és hozott nekem egy egészmogyorós Milka csokit, ami akkoriban nagy értékkel bírt. Pláne a szememben. Elkezdtem tisztán látni. Mi nagyon jó barátok vagyunk, és közöttünk ennél soha nem lesz több, hiszen ő más, mint én. Ezt miután tudatosítottam magamban, nem volt probléma többé. Rengeteg kalandunk volt együtt. Eltelt a tél, a tavasz, közeledett a nyár. Iskolát választottunk, és teljes titokban az Anyuja elkezdte intézni, hogy egy osztályba kerüljünk. De ez teljesen képlékeny volt, és addig nem mertünk szólni Milánnak, míg teljesen biztossá nem válik. Úgy derült ki, hogy Milán valamilyen oknál fogva a tankönyvosztásra nem tudott eljönni, és mi hoztuk el az övét is Anyuval. Amikor megkaptam a csomagom, kérdeztem rá, hogy Milán is a listán van-e. És igen. Ott volt. Osztálytársak lettünk. Mikor hazaértünk, azonnal elhívtam sétálni, és a Malom utca vége felé jártunk, amikor elmondtam neki a jó hírt. Nagyon örült neki, és én is. Tervezgettük, hogy milyen jó lesz minden reggel együtt menni a suliba és együtt haza. Kalandnak fogtuk fel. Egy nagy kalandnak.

El is kezdődött a suli. Milán nagyon zárkózott ember volt, nem igazán kezdett el barátkozni a többiekkel, habár volt egy ismerőse az osztályban. Én a második napon elkezdtem beszélgetni és barátkozni egy Robi nevű sráccal, ám ezt Milán nem nézte jó szemmel. Talán féltékeny volt, talán zavarta, hogy nem csak vele lógok, nem tudom. De akkor még nem tudtam ezt a fajta féltékenységet értékelni, sőt kezelni sem. Robival szépen lassan jóban lettünk. Voltak olyan napok, amikor inkább vele mentem suliba, hiszen ő is elég közel lakott hozzánk. Ekkor nem szóltam Milánnak, ami nagyon fájhatott neki. Mindig pár perccel hamarabb indultam el otthonról, hogy hamarabb el tudjak slisszolni a házunkból. A kettőnk barátsága itt kezdett megromlani egy picit, de ő bizonyította, hogy méltó a barátságunk az életre, és erőt vett magán, félretette a féltékenységét, és egy reggel utánam szaladt, és elfogadta, hogy hármasban járunk suliba. Elfogadta Robit is, habár nagy barátok nem lettek. Talán ez a lépése mentette meg a barátságunkat, hiszen ez idő alatt én már nagyon megszerettem Robit, és meg is találtam a helyét a szívemben. Robi pont az ellentétje volt Milánnak. Vékony kis vézna, szemüveges, törékeny srác. A mosolya és a nevetése volt az, ami igazán megfogott benne. Viszont újra egyre több időt kezdtem együtt tölteni Milánnal. Ismét egyre több kalandunk volt együtt. Ildi, az Anyuja nagyon szerette az Ámokfutókat, így egy nagy kaland keretében megszereztük neki az akkori kazettát a Tesco-ból, természetesen nem legális keretek között.

Milánnal először voltam a Sing nevű nívós disco-ban, ahol életemben először hallottam CHER Believe című dalát teljes hangerőn. Akkor szerettem meg nagyon ezt a dalt, és az óta is a kedvenc dalom. Itt töltöttük a legnagyobb szilveszteri bulit is, 1999-2000 éjjelén. Nekem hófehér volt a hajam, neki meg sárga. Nagyon jó buli volt. Akkor még nem tudtuk, hogy ez volt az utolsó bulink együtt. Ekkoriban a szüleim már a válás küszöbén álltak, Anyu már a költözést tervezte, én pedig ezt a dátumot vártam. Eljött a nap, amikor tudtam, mire hazaérkezem, Anyu már nem fog velünk lakni. Ez nagyon nehéz időszak volt számomra, de Milán és Ildi teljes mértékben mellettem álltak, és támogattak. Tudtam, hogy a szüleim válni fognak, és az bíztatott csak, hogy nem sokáig kell ott élnem Apámmal abban a lakásban. Anyu beköltözött a belvárosba, és egyre többet jártam hozzá. Milánék is voltak ott velünk, időben akkor, amikor az Ámokfutók Neked Adom című dala megjelent. Aznap megvettem ugyanis 599 Ft-ért ezt a kislemezt, hogy Ildinek legyen új kazettája. Körvonalazódott a válás kimondása is, illetve a lakás eladásának is az időpontja. Én akkor fel sem fogtam, mi mehet végbe Milánon, a költözés miatt.

Ott volt Ildivel, amikor az utolsó csomagom is az utánfutóra fel lett pakolva. Én tele voltam várakozásokkal egy új életre nyitottan, benne lezárult egy fejezet. Másnap reggel a suliban egy lépcsőfordulóban futottunk össze, de a köszönés már nem olyan volt, mint korábban. Kezdtem észrevenni, hogy sajnos a barátságunk lehet, hogy a végéhez kezd érni, ezért próbáltam menteni azt. Az iskolai év végéig már csak nagyjából másfél hónap volt, ez idő alatt próbálkoztunk újra régi kerékvágásba helyezni a kapcsolatunkat. Kalandokat akartunk, de valahogy a kalandok már nem kalandok voltak, csak szimplán közös időtöltések. Amikor vége lett a sulinak, és elkezdődött a nyár, világossá vált számomra, hogy kapcsolatunk menthetetlen, és elérkezett az elengedés ideje.

Mindketten közös életünk útjának végéhez érkeztünk, és választanunk kellett, hogy melyikünk megy balra, és melyikünk jobbra. A barátságunk, a szoros kötelékünk átalakult, és elmúlt. Az új kalandokat már nem együtt akartuk átélni, hanem mindketten új kalandokra vágytunk. A barátságunk nem élte túl, elfáradt. Én új életet kezdtem, új barátokat sodort mellém az élet. Nem olyan mély és fontos barátokat, mint amilyen Ő volt, viszont Milánnak köszönhetően megélhettem, milyen a gyermekkori igaz, önzetlen barátság. Az olyan barátság, amilyet a Hollywoodi nagy mozifilmekben láthatunk. Milán is megtalálta az útját, új barátokat szerzett. A gyász nehéz volt. Nehéz, mert éltek bennem a kalandjaink emlékei, és hiányoztak. De ahogy a napok teltek, a sebek maguktól gyógyultak be, és mára már egy hatalmas kalandként gondolok vissza erre az igen eseménydús időszakra. Nem tudom Milán az óta hogyan boldogul az életben, de azt tudom, hogy Robival viszont azóta igaz barátok lettek, aminek én nagyon örülök, hiszen mindketten nagyszerű emberek, és reménykedem benne, hogy lelküket és szeretetüket meg is tudták őrizni olyannak, amilyen akkor voltak. Szép emlék, hálás vagyok ezekért a szép emlékekért, és mindig szeretettel fogok rájuk gondolni.

Atis.

A közös kalandokra!

"Egyszer mindannyian ott állunk majd" - A Barát.

2010-11-27T20:17:00.002+01:00

Igaz történet a Barátságról, egy Barátság kialakulásáról és egy Barátság végéről.

"1998. Nem sokkal Ildiék kiköltözése után egy háromtagú család érkezett az első emeletre. Egy Anyuka, egy Nagymama és egy nagyjából velem egy idős fiatal srác. Van kutyájuk is, egy tacskó. A srác nem köszön, mogorva, de nagyon szép. Tetszik. Ildiék nem is tudják, ki költözött a helyükre. Bár én reménykedtem, hogy valaki olyan, aki egy nap majd a szerelmem lesz. Ám ez a vágyam köddé válni látszik."

Premier: 2010. Október 28.

543.rész | Élet, erő, egészség - Avagy a Tejföl és a Mutáns krónikák

2010-11-10T17:23:00.000+01:00

Azt kell tudni erről a részről, hogy közel fél éve készül. Lehetne tehát Greatest Szülés is a címe, de inkább sejtelmesen utalok a tejre. Ki ne emlékezne rá, hogy annak idején (Krisztus előtt) az iskolában milyen finom volt az iskolakakaó és az iskolatej. Utóbbinak egyébként Szeptember 29-én van a világnapja. Én emlékszem rá, hogy a konyhásoknak csak akkor segítettem felvinni a hozott ételes bödönöket, amikor reggelire kakaó volt, mert tudtam, hogy cserébe mindig kapok egy-két pohárral. Természetesen mindig kértem még. Zacskóban volt 1 literes kiszerelésben. És nagyon finom volt. Maga a tej is finom volt, bár tény, hogy azt sokkal kevesebb alkalommal fogyasztottam olyan intenzivitással, mint ahogyan azt a többiek tették.

A tejföl viszont mindig nagy barátom volt. Pláne Szegeden a Mars téri piacon volt egy kofa (Irénke néni) aki olyan házi tejtermékeket csinált, hogy az elképesztő. Nagyon drága volt minden terméke, viszont ellenállhatatlanul finom juhtúrót, vajaját és házi tejfölt lehetett nála venni. A nagymamám mindig hozott nekem tejfölt, ami annyira finom volt, hogy magában ettem. Még most is beleborzongok az ízemléktől.

Itt el is érkeztünk az új rész főszereplőjéhez, ami nem a tej lett (mint ahogyan az eredeti forgatókönyvben tervként szerepelt), hanem a tejföl.

Ma Magyarországon szinte megszámlálhatatlan tejipari cég van jelen, akik többek között tejfölt is gyártanak. Sőt, nyomozásom során elképesztő mennyiségű tejtermékgyártó céget találtam. Néhány a sokból:

- Sole

- Mizo

- Nádudvari

- Dráca tej

- Freisland

- Fino Food

- Óvári

- Tolna tej

- Veszprémtej

- Abaúj tej

- Eger tej

- Lajoskomáromi

- Stb.

Valamennyi gyárt ezek közül tejfölt. Persze ma a tejföl gyártási folyamata jelentősen megváltozott, hiszen üzemben mesterségesen állítják elő a tejfölt nagy mennyiségben úgy, hogy a pasztőrözött tejet vagy a tej és tejszín keverékét tejsavbaktérium-tenyészettel (oltóanyaggal) savanyítják, aztán homogénezik, hogy a savókiválást elkerüljék. A gépesített folyamatban készülő, 12 és 20 százalékos zsírtartalmú tejfölt poharakba öntik, lezárják, lejárati időt pecsételnek rá. Hazánkban egyébként körülbelül száz gyártó kínálja a tejfölt.

Annak idején egyszer találkoztam a tejföl szabályos megfogalmazásával is, amely kimondta, hogy a 16% alatti zsírtartalommal készült termékek nem minősülnek tejfölnek.

Ez számomra csak azért érdekes, mert van 20 illetve 12% zsírtartalmú tejföl, sőt már 10%-os tejföl light is kapható. Oroszországban például 18% a legalacsonyabb.

Évről évre arról szól a fáma, hogy milyen drága a magyar tej, az előállítás, sőt megfigyelhető az is, hogy horrorisztikus ára van a tejszínnek (is). A magyar ember szerintem világszínvonalúan találékony, ezért első körben a tej hasonmását állították elő, kis időre rá pedig elkészült a tejföl hasonmása is. Előbbi Reggeli ital néven látta meg a napvilágot, utóbbi pedig Frissföl néven.

A tejföl utánzatának előállítási költsége (az internet adatai szerint) nagyon gazdaságos, kereskedelmi ára pedig átlagosan 20-40 Ft-tal olcsóbb, mint az igazi’ tejfölé. Természetesen minden gyártó gondosan ügyel a gyártási folyamatnál arra is, hogy a termék szinte tökéletesen alkalmazkodni tudjon a tejföl kiszereléséhez. Igazából sokan azt sem tudják, hogy mi a különbség a tejföl és a frissföl között. Az egyik tejipari cég honlapján magyarázatként az alábbi tartalmat találtam:

„A Finomföl sovány tejből és margarinból készült, koleszterinmentes tejtermék. Felhasználási lehetősége ugyanaz, mint a tejfölé: főzelékekhez, édességekhez, mártásokhoz ajánljuk. Bátran fogyaszthatják azok is, akik vaj helyett inkább a margarint részesítik előnyben.”

Nem is lenne semmi baj, ha ez valóban így lenne, de épp egy volt tejipari szakember fedte fel a napokban az igazságot, miszerint a tejföl utánzatok valójában a visszamaradt, megromlott, penészedett tejfölök újrapasztőrözve. Gondolom mindenkinek nagyon gusztusos a tudat, hogy félig berohadás után újratöltött készítményt lakmározhat a tejfölös dobozból. Nagy kedvencem, hogy a 450g helyett cselesen 375g-ra növelték a kiszereléseket, sőt egy ügyes ötlettől vezérelve már létezik 350g-os tejföl is. Észre sem lehet venni a különbséget, ha csak nem teszed az eredeti méret mellé.

Amúgy tejföl helyett ezekkel a fantáziákkal találkozhatunk a boltokban:

- Frissföl

- Főzöföl

- Pusztaföl

- Finomföl

- Gasztroföl

- Farmföl

Jó étvágyat mindenkinek!

542.rész | Hírek és Stars Hollow

2010-11-08T00:19:00.000+01:00

Az a vád ért, hogy nem írok soha blogot, azaz csak nagyon ritkán. Ezt azonnal meg kell cáfolnom, ugyanis én folyamatosan dolgozok egy-egy új részen, azok pedig, amelyek megértek, azokat pedig közzé is teszem. Előfordul, hogy olykor nem is egy részen dolgozom. Jelenleg három különböző történeten dolgozom, de még egyik sincs teljesen kész. Eredetileg október 5-re, a nagy eseményre terveztem a „Visszatérés Stars Hollow-ba” című epizódot, ám az idő rövidsége miatt nem készült el. Köztudott, hogy most volt a Szívek szállodája (Gilmore girls) sorozat indulásának 10. évfordulója. A jubileumból természetesen mi sem maradhattunk ki Cucuval. Tavaly már elkezdtük együtt az első évadot, ám néhány rész után levettük műsorról. Természetesen én folytattam tovább, de már egyedül. Idén a nagy esemény tiszteletére megnéztük az első részt, a „Kár a gőzért” című epizódot. Azóta minden nap Gilmore Est van, ami azt jelenti, hogy lefekvés előtt 1-2-3-4 részt nézünk meg. Nagyon élvezzük, szeretjük. Nekem nagy álmom volt az összeköltözés előtt, hogy este együtt nézzük a lányokat. Cucunak nagyon bejön, mert mindig kérdezi, hogy na, nézünk lányokat? Természetesen mindig nézünk. Jelenleg a második évad 5. Lemezénél tartunk, hamarosan kezdődik majd a harmadik évad. Én már ötödik alkalommal nézem újra a sorozatot, és mindig ugyan oda jutok, hogy nincs más sorozat, amit ennyire szeretnék.

Soha nem írtam még arról, hogyan kerültem igazán közel a Gilmore világhoz. Az egész három éve kezdődött, 2007 októberében egy számomra nagyon kedves helyen Dunaharasztiban, Valériáék házában. Gabesz nagy kedvence volt akkor, így a nagyszobában azt néztük együtt, a kanapén feküdve. Életem első találkozása volt ez a Gilmore világgal. Leginkább Sookie volt az, aki megmaradt emlékekben, tetszett. Viccelődtünk is azzal, hogy majd nekünk is lesz egy Sookie szakácsnőnk. Aztán ahogyan változtak a dolgok, már nem folytattuk tovább a sorozatot. Egy ideig szó volt róla, hogy átmásolja nekem a dvd-ket, ám ez már elmaradt. Sok idő eltelt, sok minden változott, így mi is. Ma már semmilyen kapcsolatban sem állunk egymással, viszont ha akkor mi nem találkozunk, nem biztos, hogy valaha megismertem volna a Gilmore világot.

Az időgép következő megállója már 2008, amikor a Váci úti Tesco áruházban beszereztük Cucuval az első évadot. Eredetileg nem azt akartuk, de egy hirtelen ötlet vezérelt. Akkor kezdtem el otthon egymagam nézni (olykor Anyummal) először, másodszor, harmadszor, negyedszer, és most ötödször, immáron együtt. A Gilmore girls a világörökség része.

Eléggé elkanyarodtam az eredeti koncepciótól, hiszen ezt a részt olyan „Behind The Sceenes” féle extraként terveztem, amely a jelenlegi állapotokról szól.

Szóval jó pár rész van készülőben, többek között egy személyes élmény a Legóval, valamint a „megeszed blog”-ra emlékezve készül egy vadonatúj rész, amelynek főszereplője a tejföl. Ráadásul ismét lesz új külső, ennek az alapmunkálatai most folynak. Különböző színtervek már hetekkel ezelőtt készültek, ismét vannak betűtervek is, ezek közül fog elválni, milyen lesz a 2010-es év utolsó Atis Blog dizájn. Mert bizony idén ez lesz az utolsó átalakulás, hiszen 2011-ben jön az új blog, amely az év hátralevő részében fog megszületni. A téma még mindig szigorúan bizalmas, semmilyen információt nem szivárogtatok ki.

Ma este egyedül vagyok itthon, mert Cucuka dolgozik. Hosszú hetek óta elő akartam venni a This Is It dvd-t, ma este végre meg is tettem. Ismét megnéztem Michael-t, ahogy készült. Nehéz bármit is írni, így zárszó gyanánt idézem Őt.

„Tisztelem a természet titkait és varázsát. Ezért dühít fel annyira, hogy látom, mi folyik a Földön. Hogy másodpercenként egy futballpályányi esőerdőt vágnak ki. Az ilyesmi nagyon fáj nekem. Ezért is írok ilyen dalokat. Az emberek lelkiismeretéhez szólok, és reményt adok nekik. Szeretem ezt a bolygót. Szeretem a fákat. Szeretem a leveleket, ahogy változik a színük. Szeretem és tisztelem ezeket a dolgokat. „ – Michael Jackson.

Szép álmokat!

541.rész | Én, a Halloween, a Szeretteim

2010-11-01T07:10:00.000+01:00

A Halloween-t mindig jó dolognak tartottam. Sőt, azt kell, hogy mondjam, kifejezetten tetszik. Azt viszont sajnálom, hogy nálunk ennek (sincs) igazi hagyománya. Így nem is igazán teszek úgy, mint aki Halloween-t ünnepel. Persze legbelül mindig elképzelem, ha most gyermek lennék, és Amerikában élnék, minek öltöznék, és hogyan rémisztgetném az embereket. Határozott meggyőződésem, hogy a hatalmas üzlet dolgon kívül a gyermekeknek nagyon sokat jelent, és hasznos is. Egy gyermek addig marad gyermek, ameddig hagyják. És ameddig a Halloween náluk hagyomány, és a kultúra része, addig minden felnőtt és gyermek az évnek ebben az időszakában újra gyermekké válik, és felerősödik a közösség szelleme. Az emberek mosolyognak egymásra, másokra, az egész világra. Boldogan élnék ezekben a napokban közöttük.

Itthon ilyenkor mindenki, aki egy szerettét már sajnos elveszítette, emlékezik. Emlékezik az emberre, aki az élete része volt, aki mosolygott rá, aki szerette. Szívünk ilyenkor egy kisfilmként lepergeti előttünk azokat az élményeket, emlékeket, amik emlékeztetnek bennünket, és amelyeknek köszönhetően emlékezni tudunk. Szeretteink hangja ilyenkor újra megszólal a fülünkben, szemük újra mosolyog, élettel teli arcuk újra azt sugározza, amit akkor. Aztán egy pillanat alatt szertefoszlik minden, és hirtelen az üresség, a hiány és a szomorúság árad szívünkbe. Reménykedünk benne, hogy szeretteink tényleg már egy sokkal jobb és egy sokkal szebb helyen vannak. Soha nem értettem, hogy miért akarjuk szeretteinket egy jobb helyen tudni. Azt hiszem, jó helyen vagyunk. A Föld csodálatos hely. Szomorú, hogy rongáljuk, és az is, ahogyan birtokolni próbáljuk. Én tudom, hogy a Föld nem a tulajdonunk. És azt is tudom, hogy minden elveszített szerettünk a legjobb helyen itt volt mellettünk. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért a családom szinte minden tagja az elmúlt 27 ében folyamatosan mellettem lehettek, és a mai napig ez így lehet. Életemben először a halállal akkor találkoztam, amikor a Dédi tatám hosszas betegség után elköszönt tőlünk és az földi életétől. Úgy 10 éves lehettem, de a temetés nagyon megviselt. Nagyon sírtam. Sok időnek kellett eltelnie, hogy rájöhessek miért. A temetés szerintem egy rendkívül lélekszakító és önző dolog. Különböző verseket mondanak olyanok, akik soha nem ismerték azt, akitől búcsúznak, vagy botrányos énekhangon próbálnak énekeket közvetíteni, és mindez azért, mert gyászolunk és a fájdalmunkat így fejezzük ki. A temetés rólunk szól. A mi vágyakozásunkról, hiányunkról és gyengeségünkről. Hiszem, hogy van ennek egy sokkal humánusabb lehetősége is, amikor tényleg a szerettünkről szól minden. Nagyon tetszik, amikor családtagok elmesélik a legkedvesebb élményeiket az illetőről, és együtt ünneplik azt, hogy annyi csodálatos dologban együtt osztozhattak elveszett szerettükkel. A fájdalom az belül van. A szívünkben. Nem múlik el, csak enyhül. De ez ránk tartozik. Szerettünk szeretetet érdemel az utolsó pillanatban és az elköszönésnél, hiszen csak egyszer tudunk elköszönni tőle. Ha lehetőség lenne szavakban elköszönni utoljára, biztos vagyok benne, hogy nem azt szeretné hallani szeretettünk, hogy mennyire fáj nekünk, hogy elmegy. Én egészen biztosan nem ezt szeretném hallani.

Most én is szeretettel emlékszem Dédi tatámra, Dédi mamámra, Keresztmamámra, Mariska nénire, Pannikára, Klárira és minden olyan személyre, akikkel az életem útján találkozhattam.

Szintén szeretettel és őszinte áhítattal emlékezek Michael Jackson-ra, és hiszem azt, hogy a világ jobb volt vele.

540.rész | The Greatest Hits - Michael Jackson

2010-10-23T11:50:00.003+02:00

A teljesség igénye miatt folytatódik a „Greatest Hits” sorozat, hiszen idén karácsonykor olyan kiadvány kerül a boltok polcaira, amire mindenki évek óta várt. Tavaly tragikus körülmények között elhunyt Michael Jackson alapjaiban változtatta meg az életem 1995-ben. Az Earth Song annyira lenyűgözött, hogy ösztönzött életem első Michael Jackson lemezének megvásárlására. Erről már sokszor írtam, viszont a dalokhoz illetve kisfilmekhez fűzött szenvedélyes viszonyomról még soha. Az Earth Song klippet követte a You Are Not Alone, ahol olyan izgatottan fürkésztem bőrének színét, mesterien beállított haját és sminkjét, mint még soha senki. Mindenáron olyan hajat akartam magamnak, mint amilyen neki volt. Akkoriban igen pattanásos volt a bőröm, így kellett egy fehér színű stabil krémmel kenni az arcom. Rájöttem, ha azt vegyítem Anyum színházi alapozójával, akkor ugyanolyan lesz a bőröm színe, mint magáé Jacksoné. Természetesen az ezt követő videóban már másra figyeltem. A They Don’t Care About Us című dal elsőre tetszett, bár hamar fel kellett fedeznem, hogy a maxira készült Single Edit sokkal jobb, hiszen teljes vokállal, illetve kórussal bővült ki az eredeti verzió. Rengeteget hallgattam ezt a kislemezt is, de nem is kellett sokat várni a következő videóra és a kislemezre a Stranger In Moscow-ra. Ezt a dalt Unokahúgoméknál láttuk egy korai reggelen, közvetlen mielőtt indultunk volna Budapestre. Ekkor nekem már megvolt a HIStory című duplalemezes kollekció, így már ismertem magát a dalt. Ennek a dalnak a hivatalos Radio Edit változata amai napig nem került fel az internetre HD minőségben. Már javában ment a HIStory turné, mikor megjelent a Blood On The Dance Floor kisfilmje. A daltól én teljesen megcsavarodtam. Maga a klipp is iszonyat jó, ehhez még párosul egy rendkívül dinamikus zene, ami igazi Jackson hangulatot áraszt. A kislemez igen gyengére sikerült, viszont hamarosan követte a HIStory/Ghosts kislemez, természetesen kisfilmmel együtt. A HIStory video és dal mindenki nagy kedvence lett, többek között a kluboké is. Azt viszont kevesen tudják, hogy ez a dal nem azonos az eredeti HIStory című dallal, mert az egy lassú – és szerintem igencsak vontatott dal, míg a kisfilmhez illetve a kislemezhez készült egy Radio Remix névre hallgató verzió, amelyet Tony Moran készített és a Tony Moran’s History Lesson 7” Edit címet kapta. Dupla A oldalas kislemezen látta meg a napvilágot a GHOSTS című dallal együtt. Talán mondhatom, hogy a második legnagyobb kedvencem ez a dal volt. Szintén kevesen tudják, hogy a dalhoz egy egészestés film is készült Michael Jackson többszörös főszereplésével. Magyarországon is játszották a mozik, igaz nagyon limitált ideig. A dalban egyszerre jelenik meg a pop, a borzongás, a félelem, a horror és az igényesség. Nagyon szeretem ezt a dalt a mai napig. A kislemezre készült Radio Edit viszont rosszul lett megvágva, hiszen a kórusos résznek az elején hirtelen vége szakad egy vágás következtében. Ezek után egész 2001-ig teljes szünet volt Jackson kisfilmgyártásban. Ebben az évben viszont elkészült a You Rock My World klippje, ami sajnos egyáltalán nem hozta a hozzá fűzött reményeket. Maga a videó nagyon jól sikerült, viszont a dal már nem Jackson sítlusa volt. Az Invincible album volt az utolsó, amely szólóalbumként jelent meg, az utolsó kislemez pedig a Cry című dal volt szintén erről a lemezről. A Cry kisfilmjében például maga Michael már nem is szerepelt. Ezek után már csak Greatest Hits lemezek jelentek meg Tőle. Ámbár reményre adott okot, hogy a Number Ones című lemezre készült egy új dal a One More Chance, sajnos a folytatás már elmaradt. Minden országban megjelent a King Of Pop című kollekció, amely az adott országok kedvenc dalait tartalmazta előzetes szavazást követően. Hazánkban az akkor még üzemelő Sláger Rádió honlapján lehetett szavazni a kedvenc Michael Jackson dalunkra. Természetesen a magyar kiadvány minősíthetetlen külsővel, illetve tartalommal jelent meg, míg Angliában rendkívül igényes borítóval és külsővel, valamint exkluzív kiadatlan dalokkal. Utóbbi azért fontos, mert még a HIStory albumon szerepelt a Smile című dal, amely köztudottan Michael Jackson kedvenc dala volt. Habár kisfilm nem készült hozzá, egy dupla A oldalas kislemez formájában mégis napvilágot látott az Is It Scarry című dallal, ami a GHOSTS című film egyik meghatározó dala. Mindkét dalhoz természetesen új verzió is készült Radio Edit elnevezéssel. Mindenki, aki Jackson rajongó ezerrel kereste ezt a kislemezt, hiszen ez kuriózumnak számított. Ezt a két dalt helyezték el többek között az angol King Of Pop lemezen extra tartalomként. Sajnos ezek után nem sokkal már az egész világ tudta, hogy több új Michael Jackson lemez nem készül. Eddig soha nem készült olyan válogatás, amin ténylegesen szerepelt volna az összes kisfilm. Volt nem is egy video kollekció, de azok csak néhány Jackson dalt tartalmaztak.

Eddig.

A Sony Music 2010. November 22-én végre megjelenteti az első teljes Michael Jackson kisfilm kollekcióját VISION címmel. A kiadvány 3 lemezes extra változatként lát majd napvilágot, és tényleg tartalmazza mindazt, amire minden MJ rajongó várt, ráadásul több mint 4 órában. Az első két lemezen a legnépszerűbb dalok teljes kisfilmjei találhatóak majd, míg a harmadik lemez bónusz lemezként igazi kiadatlan kisfilmeket tartalmaz majd. Amit szintén fontos elmondanom, hogy minden film színvilága és hangzásvilága teljesen újra lett keverve, tehát tényleg olyan kollekciót kapunk idén karácsonyra, amit eddig soha.

Íme, a teljes dallista:

DVD 1

01. Don't Stop 'Til You Get Enough 4:12:00

02. Rock With You 3:22:00

03. She's Out of My Life 3:35:00 – eddig soha nem volt elérhető DVD-n

04. Billie Jean 4:54:00

05. Beat It 4:57:00

06. Thriller 13:42:00*

* Jackson rövid formátumú, zombi tánc party mesterműve, a híres John Landis által rendezett “Thriller” máig kultúrális jelenség. Nemrég első (és eddig egyedüli) videoklipként a Library of Congress beválasztotta az amerikai National Film Registrybe, mely néhány száz film elit gyűjteménye.

07. Bad 18:05:00

08. The Way You Make Me Feel 9:24:00

09. Man In the Mirror 5:03:00

10. Dirty Diana 5:05:00

11. Smooth Criminal 9:27:00

12. Another Part of Me 4:45:00

13. Speed Demon 10:08:00

14. Come Together 5:40:00

15. Leave Me Alone 4:36:00

16. Liberian Girl 5:34:00

DVD2

01. Black or White 11:01:00

02. Remember The Time 9:16:00

03. In the Closet 6:05:00

04. Jam 7:59:00

05. Heal The World 7:32:00

06. Give In To Me 5:29:00

07. Who Is It 6:34:00

08. Will You Be There 5:55:00

09. Gone Too Soon 3:38:00

10. Scream 4:47:00

11. Childhood 4:29:00

12. You Are Not Alone 5:34:00

13. Earth Song 6:44:00

14. They Don't Care About Us 7:08:00

15. Stranger In Moskow 5:33:00

16. Blood On The Dancefloor 5:27:00

17. Ghosts 3:58:00 – eddig soha nem volt elérhető DVD-n

18. You Rock My World 13:30:00 – a hosszú változat korábban nem volt elérhető DVD-n

19. Cry 4:57:00 – eddig soha nem volt elérhető DVD-n

DVD 3 (Extrák)

01. Blame It On the Boogie - The Jacksons 3:32:00 – korábban nem volt elérhető DVD-n

02. Enjoy Yourself - The Jacksons 3:31:00 – korábban nem volt elérhető DVD-n

03. Can You Feel It - The Jacksons 9:37:00 – korábban nem volt elérhető DVD-n

04. Say Say Say - Paul McCartney & Michael Jackson 4:57:00

05. They Don't Care About Us – (Prison version) 4:52:00 – korábban nem volt elérhető DVD-n

06. Why? - 3T feat. Michael Jackson 4:33:00 – még soha nem volt elérhető DVD-n

07. One More Chance – Exkluzív megjelenés 4:03:00 – még soha nem volt elérhető DVD-n

Azt gondolom, aki valaha szerette Michael Jackson-t, annak ez most kötelező vétel lesz. Hamarosan a blogon premierként a VISION teljes anyaga letölthetővé válik CD formátumban. Bővebb információ hamarosan.